Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Nemes Jeles László filmjére, a Saul fiára nem lehet úgy beülni Cannes után, hogy ne befolyásolná a nézőt a minden idők legnagyobb magyar filmsikerét hozó fesztivál, amelyen ugye négy díjjal ismerték el a fiatal rendező és nemzetközi csapata munkáját. A film kapta a zsűri nagydíját, a FIPRESCI-díjat, a Francois Chalais-díjat és a Vulcain-díjat. Aki számára csak az a legfontosabb kérdés, hogy egy film mennyit hoz a konyhára, nos, ebből a szempontból sem lehet fogást találni Nemeséken: a Filmalap támogatása még a mozi mai hazai bemutatása előtt az utolsó fillérig megtérült a nemzetközi forgalmazási jogainak eladásából. Több mint ötven országban lesz látható a Saul fia!
Már annyi mindent írtak, nyilatkoztak tekintélyes kritikusok, világsztárok a filmről, hogy nem könnyű bármit is mondani róla. Hála a magyar forgalmazónak, a Mozinet Kft-nek, a film sajtóvetítését még a Cannes-i megdicsőülése előtt rendezték meg, így egyszerűen arról beszélhetek, hogy mi fogott meg, miért nem tudtam hosszú percekig megszólalni sem a film után, amikor kérdezték a véleményem.
A főszereplő, New Yorkban élő költőnk, Röhrig Géza ismeretlen arca nagyon is ismerős: ő az a nem szép, nem csúnya ember, aki akár mi is lehetnénk, aki nem filmsztár, mégis megdöbbentően jól működik ebben a konstrukcióban. Hiteles, „dokumentumfilmes”, mégis lúdbőröztetően izgalmas arc. Nem is tudom, elhinnénk-e Sault valamelyik ismert magyar vagy akár külföldi színésznek? Sault valószínűleg nem lehet eljátszani. Saul egy hétköznapi ember, akit valahová belöknek, akitől munkát követelnek, aki embertelen körülmények között kénytelen élni, dolgozni, aki mégsem tud foglalkozni ezzel a sarkából kifordult világgal, mert neki saját útja van, amelyen minden körülmények között végig kell mennie. Halott fiáról van szó, akit el kell temetnie rabbival, szent énekekkel, tisztességesen. Hogy a helyszín egy koncentrációs tábor a 2. világháború idején? Hogy körülötte ezerszámra gyilkolnak meg gyerekeket, nőket, öregeket és életerős fiatalembereket? Talán ez nem is tudatosodik benne. Minden más eltörpül, mellékessé válik ahhoz képest, hogy a fia holttesét ki kell mentenie ebből a pokolból valahogyan, és meg kell adnia számára a végtisztességet. Van, aki segít. Van, aki nem. Közben lőnek. Közben haldoklók hörögnek. Német katonák üvöltenek. Állítólag hamarosan meggyilkolják őket is, a sonderkommandósokat, akikhez Saul tartozik. Fia miatt mennie kell tovább. Kitartóan, céltudatosan, elszántan. A legnagyobb titokban. Csak azok tudhatnak róla, akiknek valamilyen szerepük van Saul szenvedéstörténetében. Egy apa addig nem pusztulhat el, amíg nem intézkedik fia temetéséről. Semmi más nem lehet ennél fontosabb.
A film képei is (operatőr: Erdély Mátyás, látványtervező: Rajk László) erről beszélnek. Csak Saul mániás igyekezetét követjük. Megpillanthatunk időnként néhány, Saul számára fontos arcot, de valóban csak egy-egy pillanatra. Az őrült rohanásban nincs lehetőség foglalkozni a táborban történő eseményekkel. Egyre ijesztőbbek a körülmények, egyre nehezebben lehet elképzelni, hogy Saul akaratát siker koronázza. Saul élet-halál harcot vív az idővel, fiát a többi halottal együtt akarják elhamvasztani. Elmosódott képeket lát maga körül, mi, nézők is elmosódott képeket látunk körülötte. Nem tudunk a képek megfejtésével törődni, bár kétséges, hogy sikerülne-e egyáltalán, hiszen folyamatosan akkora a pára, a köd, a por, a füst, a felfordulás, és annyira szeretnénk már Sault halott fiával valahol a táboron kívül látni…
Többet nem árulhatok el a történetről.
Horváth Gábor Miklós
