“Lesz most egy televíziós felvételem, ahol arra gondoltam hogy a Csenget a postás című dalt fogom elénekelni. Ez egy nagyon nagy sláger volt, a maga idejében. De rájöttem, hogy már nincs az, ami abban az időben volt, amikor nem volt SMS, nem volt e-mail, és mindenki írt, a postások pedig megrakott nagy táskával vitték a leveleket, és ismeretek mindenkit. Saját személyes élményem, amikor megjelent egyszer egy zöld Barkas busz, és kihoztak belőle 15 postás zsákot, és mondták, hogy a zsákokat majd kérik vissza. Autogram kérő levelek voltak, több ezer darab, súlyra is nagyon sok volt. Visszaválaszoltunk mindenkinek.
Ez már nincs.
Ma többnyire az történik, hogy csinálunk egy szelfit, közös képet a telefonnal, amit ki lehet tenni a facebookra, és akkor azt sokkal többen látják. Többnyire hölgyek, akik szeretnek engem, és nagyon imponáló, hogy sok középkorú rajongóm van, akik a lányaim is lehetnének, de mégis valamilyen értelemben megtalálom őket. Én így tudok fiatal maradni, lélekben legalábbis.”