Hab a tortán? Nem, nem. Az csak most következik, pezsgővel, lazítással, örömünneppel.

Mert női kajakosaink ismét nagyot alkottak. Versenyzőink Rióban megszerezték a harmadik aranyérmet is, és amit női négyesünktől, azaz Szabó Gabriellától, Kozák Danutától, Csipes Tamarától és Fazekas-Zur Krisztinától láthattunk, az a tökéletesség igazi ünnepe volt. Versenyzőink már az előfutamban jelezték, csak egy hajszál választja el őket a címvédéstől, s bár a németek a finálé elején egy kicsit megemelték a szurkolók pulzusszámát, 250 métertől már a mi csapathajónk irányított. 150 méterrel a cél előtt pedig egyszerűen léptek túl riválisaikon a magyar hölgyek. Ezzel Kozák Danuta – beérve a tornász Keleti Ágnest és az úszó Egerszegi Krisztinát – ötszörös, Szabó Gabriella háromszoros, Fazekas-Zur Krisztina kétszeres olimpiai bajnok lett, Csipes Tamara pedig édesapja, a szöuli bajnok Csipes Ferenc nyomdokaiba lépett. Ez lett a sportág 25. olimpiai aranyérme!

„Vége a versenynek, kiengedhetek, már nem kell a következő számra koncentrálni. Örülök neki, hogy bekerülhettem egy ilyen elit társaságba – mondta a döntő után Kozák Danuta. – Hogy minek köszönhettük ezt a győzelmet? Gyorsak vagyunk, a világ legjobb vezérevezőse ül a hajóban, egy olimpiai bajnok páros, no és a két hátsóember is eszméletlen munkát tett bele ebbe a sikerbe.”

„Egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy most én is megélhetem ezt a sikert. Sokat dolgoztam érte. Az edzéseken az első kétszázötven méteren általában lassabbak voltunk, pontosan ezért nagyon koncentráltunk is az elejére, mert számítottunk rá, hogy a riválisaink gyorsak lesznek az első 200 méteren. Most annyira jól ment az eleje is, hogy tényleg tökéletes pályát mentünk, jó érzés úgy nyerni, hogy nem rontottunk el semmit. Ez is emeli a fényét az aranyunknak” – tette hozzá Csipes Tamara.

„Már a verseny előtt elég magabiztosak voltunk, mert nagyon megbíztunk egymásban. Természetesen az óriási önbizalmat adott Taminak és nekem, hogy láttuk a párost és Danát is egyesben, látszott, hogy nagyon jó formában van ő is és Gabi is. Az elmúlt négy éve – London óta – nagyon gyorsan eltelt. Két éve megszületett a kisfiam, visszatérni a szülés után pedig egyáltalán nem volt egyszerű, de a férjemmel, Ramival megoldottuk, boldog vagyok, hogy sikerült” – mondta a győzelem után Fazekas-Zur Krisztina.

„Volt bennem feszültség, hiszen három tökéletes tudású versenyzővel ülök egy hajóban, nem ronthattam el az olimpiájukat. Ez az arany a közös munka eredménye, a végén próbáltam okosan beosztani az erőnket, pont akkora csapást választani, ami az olimpiai aranyhoz kell, de nem halnak bele a lányok” – mondta Szabó Gabriella.

A női kajaknégyesek versenyét a helyszínen szurkolta végig Orbán Viktor.

„Ez az első olimpiai arany, amit élőben láttam, nagy hatást tett rám természetesen” – mondta Magyarország miniszterelnöke a női négyes döntője után.

Hozzátette: az itt szurkoló magyarok közül mindenki érezte, hogy sporttörténelmi pillanatról van szó, hiszen Kozák Danuta megszerezte ötödik aranyérmét, ráadásul még egyetlen kajak-kenus versenyző sem nyert egy olimpián három aranyérmet, ezt pedig “nagyon meg kell becsülni”.

“Danuta, aki az egyik legintelligensebb magyar sportolónk, ezt magától nem fogja elmondani. Vannak karakterek, akikről sugárzik a siker, a diadal, meg a történelmi tett, ő meg egy szerény és hallgatag leányzó, ezért kötelességünk elmondani, hogy olyasmit csinált, amit még ember nem csinált.” – hangsúlyozta.

Orbán Viktor arról is beszélt, hogy  a négyessel először olimpiai bajnok Csipes Tamara sikere, aki édesapja nyomdokaiba lépve lett olimpia bajnok, szimbolizálja, hogy a magyar sport “egy nagy család.”

A férfi C-2 1000 méter döntője előtt volt némi fejtörés a magyar csapat háza táján. „Fel kell rázni őket valahogy” – gondolták a csapatvezetőink azok után, ahogyan Vasbányai Henrik és Mike Róbert a C-1 1000 méter középfutamában szerepelt. Oláh Tamást tanítványai lélektelenül, formán kívül versenyeztek, de az A-döntős szereplést kiharcolták. Amelyben úgy tűnt, a 2013-ban világbajnoki címet szerző, az elmúlt években rendre a dobogón záró kenupárosunk ismét csak árnyéka lesz önmagának. Bár a fiúk taktikája mindig az, hogy a mezőny végében megbújva az utolsó 250-300 méteren nyitják meg a nagy hajrát, ebben a mezőnyben egy ilyen „álszundikálás” végzetes is tud lenni. Majdnem az lett. Vasbányai és Mike 250 méternél elkezdte a felkapaszkodást, s ha lett volna még 20 méter, le is hajrázzák a végül bronzérmet nyerő ukrán párost.

„Ennyi volt, ennyit tudtunk. Egy dolog változott, nem kétszáznál indítunk, hanem 250-nél. Úgy éreztem, hogy meglehet, az utolsó 50 méteren is rá tudtunk tenni, nem tudom, hogy mennyi kellett volna a sikerhez. A vezetőség többet várt tőlünk, mi is magunktól. A középfutam után kaptunk is fejmosást. Remélem, nem kell úgy hazamennem, hogy szégyellnem kell ezt a negyedik helyet. Mi is szerettünk volna dobogóra állni” – nyilatkozta Vasbányai Henrik a verseny után.

Magyar részvevő nélkül rendezték meg a férfi K-1 200 méter A-döntőjét, amelyben ismét brit siker született, Ed McKeever londoni győzelme után most Liam Heath szerezte meg az aranyérmet. A B-döntőben szereplő Molnár Péter a hetedik lett.

„A körülmények nem változtak tegnap óta, sikerült kikajakoznom magam, kiadni mindent, ami bennem van. Furcsán hangzik, de pokolian erős az egyes mezőny, teljesen más mentális és fizikai felkészültséget igényel a kétszáz egyes, mint a páros. Összességében elégedett vagyok, a páros negyedik helyével, az egyéni B-döntős helyemmel, de leginkább annak örülök, azok után, ahogyan ez az idény lezajlott, hogy egyáltalán itt lehetek” – mondta Molnár Péter.

A férfi K-4 1000 méter B-döntőjében a harmadik helyet szerezte meg a Hunfágel Tibor, Ceiner Benjámin, Kugler Attila, Somorácz Tamás összetételű kvartett, míg az A-döntőben óriási fölénnyel a németek nyertek a szlovák és a cseh csapathajó előtt.

Fotó: MTI/Kovács Tamás