Megtartotta évadnyitó sajtótájékoztatóját a Vígszínház is. A színház igazgatója, Rudolf Péter ezúttal igen kíméletes volt az idős, asztmás, nehezen mozgó újságírókkal: nem kellett díszletet mászni a rock-koncerteken kötelező „füsttel” alaposan befújt színpadon, hogy egy kis bizonytalan lépcsőzés után elfoglalhassák jól megérdemelt, kényelmes széküket a nézőtéren.
Rudolf ötlete, hogy „interjút” készít a bemutatók művészeivel, jól működik, mert kiváló, a lényeget érintő, de gyakran humoros kérdései is vannak, amelyekre olyan válaszokat kap, amit napestig elhallgatna az ember. Az évad első bemutatója Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátéka lesz Mohácsi János rendezésében. Egy fergeteges táncjelenet erejéig kóstolhattunk az előadásból valamit a rengeteg szereplőnek és az élő zenekarnak köszönhetően. Moha, így szólítja a társulat Mohácsi Jánost, a nagy műhöz illő nagyoperát akar látni a nagyszínpadon. Volt gondja a lassan száz éve bemutatott darab szövegével, de a rendező halálmegvető bátorsággal meghozott döntései általában nemigen érdeklik a nézőt, ha majd az előadás olajozottan működik. Waskovics Andrea Pap Vera és Domján Edit Irmája után szeretné olyan Andreásan megoldani a szerepet. Stohl András, akinek az életében már annyi minden előfordult, úgy véli, hogy nem létezik szerep, ami meglephetné őt, de Sipos Lajos karakterét védőháló nélkül a rendezővel együtt dolgozza ki.
Valló Péter szerint, aki Hanoch Levin Krum című tragikomédiáját rendezi a Pesti Színházban, a darab a kiüresedésről szól, a 68-as, jövőkép nélküli, motiválatlan, antidepresszánsokon élő nemzedék tragikus sorsáról, figuráiról – sok humorral. Nagy-Kálózy Eszter számára az anya egyértelműen tragikus szerep, hiszen ez a generáció azzal szembesül, hogy a gyerekeiknek, unokáiknak teljesen kilátástalan a jövője. Mit tud tenni, tehet-e valamit egyáltalán egy anya, egy szülő, hogy jó irányba menjenek a gyerekei dolgai?! A címszereplőnek, Wunderlich Józsefnek a magánéletében nem voltak kamaszkori küzdelmei, hiszen az édesapja nagyon korán, már tizennégy éves korában meghalt. Kamaszként, gyanítja, mindenkiben felmerül, hogy meg kellene váltani a világot, de a mamahotel, különösen, ha jól főz a mama, szintén nagyon kecsegtető opció lehet egy fiatalember számára…
Hiányzott-e a rendezés? – kérdezte Hegedűs D. Gézától a direktor, amire egyértelmű igen volt a felelet. Peter Shaffer Amadeus című drámája, állítja Hegedűs D., bizonyos fokig szintén generációs konfliktusokról szól, hiszen a dráma két főszereplője, Mozart és Salieri két kiváló művész, akik harcolnak a maguk lehetőségeiért. Mindkettő egy-egy külön világ a művészet területén, önálló csillag, egyik a másikat nem haladhatja meg. Ifj. Vidnyánszky Attila lényegesnek tartja, hogy egy művész tisztában legyen vele, mire van szükség éppen, mit várnak el tőle, megvalósítható-e az egység, vagy célravezetőbb a fúrás. Nem kellünk, kevesebbek vagyunk, ez elviselhetetlen érzés nemcsak a művész, de bárki számára is – tette hozzá Ötvös András. A tervezett bemutató a Pesti Színházban november 25.
Keresztes Tamást már harmadszor találja meg Collodi jópofa története, a Pinokkió. Most zenés családi roadmoviet rendez a regényből a Vígben Presser Gábor és Sztevanovity Dusán közreműködésével. Szegény Carlo Collodit ugyanis a sok-sok filmes feldolgozásból ismerik, pedig a regény jóval izgalmasabb, érdekesebb, humorosabb. Zenés színpadért kiált! Presser Gábor, ahogy minden koncertje előtt is, szorong rendesen, nehéz leckének tartja a zeneszerző feladatát. Ki tudja megmondani, hogy egy bábu hogyan énekel? Dino Benjamin, a címszereplő nyomban szabadkozott, hogy ő nem énekes színész, ő csak mint bábu keresgeti, hogy egy ember hogy énekel… Borbiczki Ferencet dupla öröm érte: mint kiváló asztalos, asztalost játszhat, ráadásul végre újra énekelhet.
Horváth Csaba egyéb elfoglaltságai miatt felvételről üdvözölte az évadnyitó sajtótájékoztató résztvevőit. Goldoni A hazug című komédiáját rendezi a Pesti Színházban, úgy, hogy a commedia d´ell arte esszenciája benne legyen. Két szóval: klasszikus korszerűen! Lukács Sándor a beteges hazudozókról beszélt, akik szerencsére nem keserítették meg az életét, a kegyes hazugságokról, amikor kényes kérdést kap valaki, mondjuk egy színész, hogy jól érzi-e magát a színházában… Tyutyu (Cserhalmi György) legendás szavait idézte, a lefúrt lábú színészeket, akik Horváth Csabánál nem sok sót ennének. Nagy szerencséjének tartja, hogy annak idején Füreden száz métert is képes volt megtenni kézen fogadásból egy kis sörért, az erő az izmaiban maradt. Ertl Zsombor csodálattal mesélt Luki fekvőtámaszairól. Szereti a sokmozgásos, pörgő előadásokat, ahol különleges mozdulatokat lehet színpadra vinni. A hazugságok közül az átverést tartja a legkellemetlenebbnek.
Nem is olyan könnyű megkülönböztetni az ármányt a szerelemtől – hallhattuk David Doiasvili videoüzenetében. Érdemes tehát figyelni magunkat – javasolja Schiller tragédiájának, az Ármány és szerelemnek a rendezője. Márkus Luca hisz a szerelemben tapasztalatai ellenére, hogy a romantika, az emberi kapcsolatok, az ismerkedés elvesztették varázsukat. Meg kell próbálni visszahozni az életünkbe ezeket, mert ezek jelentik a megtartó erőt. Medveczky Balázs azt látja a legnagyobb problémának, hogy mindent megpróbálunk egy napba sűríteni, és így persze, hogy nincs idő, nem is nagyon van igény a romantikára, amit sokan egyenesen betegségnek tartanak. A féltékenység, a szélsőségesség bezzeg nem hiányzik az emberekből! Manipuláljuk önmagunkat, manipulálnak minket, manipulálunk másokat… A tervezett bemutató a Vígszínházban március 9.
Ebben az évadban két bemutatót láthat a közönség a Házi Színpadon. Bornemisza Péter Magyar Elektra című, Szophoklész drámájából írt művének előadását alapos tudással, műveltséggel rendelkező, a dolgok lélektani háttere után is élénken érdeklődő nézőknek ajánlja a rendező, Valló Péter. Dino Benjamin Schwajda György komédiáját, a Csodát rendezi. Az egyik felvidéki színház előadását látta kamasz korában, nem is értett belőle mindent, de nagyon megfogta a történet. Persze, a diktatúra visszásságait figurázza ki, de időszerű, érvényes, aktuális, ma is megtörténhet. Megtörténhet, hogy kényszerhelyzetbe kerülünk, és olyan dolgot akarunk csinálni, amire nem vagyunk képesek. Egész addig is eljuthatunk, hogy nevetségessé válunk. Ilyenkor van szükségünk egy kis emberségre, arra, hogy mellénk álljanak, segítsenek nekünk. Ha megtörténik, az maga a csoda.
Horváth Gábor Miklós
Fotók: Vígszínház – Juhász Éva