Szanyi-Okom van elnézést kérni mindazoktól, akik az elmúlt napokban dermedten figyelték a rólam szóló híreket

Elnézést kérek azért, mert támadási felületet nyitottam különböző csúsztatások és ferdítések, sőt hazugságok számára. A támadás bár engem ért, barátaim, támogatóim, elvtársaim sokasága bajlódott azzal, hogy bizalomból védjenek rengeteg ember előtt. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik mellettem állnak.

Sem korábban, sem ezentúl nem kívánok zavarosba vesző magyarázkodásba bonyolódni. Nem szeretném, ha a közélet beragadna a személyeskedések mocsarába, azt viszont szeretném, ha a politika a nép javát szolgálná. Ehhez korrekt vitakészség és nyitottság szükséges.

Nos, hatalmasat tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy lehetséges a tőlem igen távoli jobbra lévő embereket közelebb hívni az európai értékekhez, illetve velük akárcsak a legminimálisabb mértékben értelmesen szóba állni. Egy európai parlamenti képviselő bár szintén gondolhatja, hogy mindenkit képvisel, a valóságban ez bizony igen korlátos. (Frivol része a történteknek, hogy a magyar nép kvázi most értesült arról, hogy minden egyes EP-képviselő joga és feladata évente 110 európai állampolgárt brüsszeli, vagy strasbourgi látogatásra vinni, értelemszerűen az EP költségén. Nyilván az is megér egy misét, hogy a magyar EP-képviselők miként sáfárkodtak ezzel az eszközzel az EU-tagságunk eddigi 10 esztendejében.)

A támadások kereszttűzében sajnos túl indulatosan szóltam a hírmunkások világáról. Tudom, nélkülük a politika sem menne sokra, ezért igen fontos a korrekt együttműködés. Noha személyében senkit nem bántottam, személyében senkit nem sértettem, mégis többen úgy vették, hogy esetleg rájuk gondolok az eléggé agresszívre sikeredett kirohanásom során. Rosszul tettem, hogy politikusként inkább szítottam, mintsem mérsékeltem volna a közéleti küzdelmek hangvételét. Legyen tanulság mindannyiunknak, hogy a több és kölcsönös figyelem hasznosabb mindenkinek, de legfőképp az igaz tájékoztatást elváró népnek.

Megkövetem mindazokat, akik érzékenységéhez óvatlanul közelítettem. Belátom, hogy alábecsültem egyesek közvéleményt formáló képességét. Megnyugtató viszont, hogy szűkebb hazámban az angyalföldi népek picit sem dőltek be ellenfeleink aknamunkájának.

Ami pedig a DK kezdeményezését illeti, hogy t.i. álljak fel az EP Szocialisták és Demokraták Frakcióján belül betöltött magyar delegációvezetői tisztségemből, amelyet egyébként a DK és az MSZP EP képviselők választása és közös megegyezése szerint 2,5 évig én töltök be, nos, ennek indoklása és időzítése inkább kötődött az önkormányzati választásokhoz, mint bármiféle brüsszeli helyzethez. Ettől függetlenül a magam részéről teljességgel nyitott vagyok bármilyen újratárgyalásra, ami viszont csak úgy lehetséges, ha ki-ki visszaadja a vezetésemmel szerzett (frakció-kincstárnoki, szakbizottsági alelnökségi, kétoldalú delegáció alelnökségi, valamint egyéb testületi tagsági, póttagsági) tisztségeit, amelyeket újraosztunk.

Kifogásolt lépéseimet csak munkával ellensúlyozhatom. Fokozottabban azon leszek, hogy senki ne sodródjon a szélsőségek felé. Fegyelmezettebb hangvétellel fogom feltárni az igazságtalanságokat, a sandaságokat és az árulásokat. Sajnos a legjobb sportolóval is megesik, hogy fölélő, mellényúl és hasonlók. Azt senki, így én sem ígérhetem, hogy ezentúl minden lépésem tökéletes lesz, de igyekszem tovább javítani két évtizedes politikai teljesítményem mérlegét.

Végezetül: szeretném leszögezni, hogy lelkiismeretem tiszta, semmilyen szabálytalanságot nem követtem el. Bár sokak rám zúduló haragja érthető, mégis bizalmat kérek. Hiszem, hogy a baloldali elkötelezettségem mögött jóval erősebb a hitelesség talapzata, mint a szocialistákat, s így engem sározók hangja mögötti kapaszkodók.

Köszönöm szépen.

Szanyi Tibor