Szávay Ágnes – A lelki egyensúly a titok nyitja!

Csillogás és ború, sikerek és kemény pillanatok – egy élet során bőségesen jut belőle mindenkinek. Szávay Ágnes nagyon fiatalon letéteményesévé vált ezeknek a történéseknek. A már visszavonult, mindig mosolygós, céltudatos teniszező klasszissal beszélgettünk, sikerről, életről, és más érdekességekről is…

Kedves Ági, hogy érzed magad mostanság?

Nagyon változóan. Májusban operálták a derekam, és vannak még fájdalmaim, nem múlt el nyomtalanul a probléma, ami oly sok gondot okozott a beavatkozást megelőzően. De igyekszem, rengeteget teszek a teljes gyógyulásért, és hiszek benne, hogy előbb-utóbb teljesen panaszmentessé válhatok. 

Nem szakadtál el teljesen a sporttól, sőt egy régi álmod is megvalósítottad. Teniszakadémiát nyitottál tehetséges gyerekek nevelése, támogatása céljából. Hol tart most a projected?

Teniszklubot üzemeltetek Budapesten, a Csörsz utcában, a Testnevelési Egyetem sporttelepén, ott csinálom a Tenisz Iskolát is, ahol minden délután gyerekekkel foglalkozom. Mellette Kapros Anikóval és Gubacsi Zsófiával egy Happy Tennis fantázianévre hallgató iskolát indítottunk, ami egyelőre csak Budapesten található meg, de szeretnénk ha országos körben is ismerté válna.

Mit gondolsz, lesz valaki a kis tanoncaid között, aki majd egyszer a „mestere” eredményei közelébe férkőzhet?

Ezt nagyon nehéz még megmondani. Nekem nem az az elsődleges célom, hogy versenyzőket neveljek a gyerekekből, sokkal inkább, hogy minél többen megismerjék, megszeressék ezt a gyönyörű sportot, és a későbbiekben benne is maradjanak. Persze mindig akad néhány gyerkőc, aki nagyon tehetséges, és ha a szülők is igénylik a segítségem, akkor természetesen támogatom, kísérem őket az úton – viszont erőltetni, versenyzésre rábeszélni senkit sem fogok.

Kanyarodjunk kicsit vissza a már lezárult pályafutásodhoz. Hogyan élted meg a legnagyobb eredményeid sportolóként, melyeket tartod a legtöbbre a pályán, és az azon kívül, az élet más területén?

Karrierem két legnagyobb sikere a US Open-en történt nyolc közé jutás, és a pekingi tornagyőzelem volt. Amire még igazán büszke vagyok, az a Roland Garros-on, Venus Williams ellen aratott győzelmem, de az egymást követő években, az itthoni WTA versenyeken elért sikereim is külön helyet foglalnak el a szívemben. Budapesten, hazai közönség előtt játszani mindig extra motivációt, kihívást jelentett!

Az életben nekem minden a sporthoz köthető, így nem egyszerű elvonatkoztatni. A civil életem nagy sikere, hogy a speciális, szellemi sérült teniszezők, olimpikonok nagykövete lehetek, ebben a minőségben támogatást nyújthatok számukra, immáron évek óta. Az ő képviseletük számomra igazán felemelő. Sikerként élem meg azt, amilyen ember lettem a tenisz hatására, és amilyenné formáltak a kihívások.

Ha valaki a tanácsod kérné, hogyan tudnád számára összefoglalni a sikeres, boldog emberi lét „receptjét” – általánosságban?

Ez egy nagyon fogós kérdés. Minden egyén más és más, így mindenkinek mást jelent a siker, és a boldogság fogalma is. Ha mégis általánosságban kellene definiálnom, azt mondanám, hogy a saját magunk „meglelése”, a lelki egyensúly a titok nyitja. Az az ember, amelyik megtalálja a helyét a világban, szívesen éli a mindennapjait, az akadályokkal is bátrabban, és valószínűleg sikeresebben birkózik meg.

És mi Szávay Ágnes sikereinek titka?

Pici koromtól fogva nagyon céltudatos voltam, csakis egyetlen dolog lebegett a szemem előtt: teniszező akartam lenni. Mindent megtettem ezért, és sok mindenről lemondtam ennek érdekében. Ez igazából sosem bántott, nem éreztem tehernek, de nagyon-nagyon sok kitartást, alkalmazkodást igényelt tőlem az idők során. A titkom talán, hogy mindig, minden helyzetből, bármilyen élményből, így a kudarcból is igyekeztem kiemelni a pozitívumokat, és ezzel építeni a jövőm, és magam. Sohasem a múltba, kizárólag előre tekintettem, tekintek jelenleg is.

Pályafutásod egy részé hangos volt a sikerektől, de hátráltatott furcsa betegség, és a vége felé már sérülés is. Hogyan sikerült ezt átvészelned, kigyógyulnod?

18 éves koromban mononukleózist diagnosztizáltak a szervezetemben, ettől a ponttól kezdve bajlódtam folyamatos sérülésekkel, valószínűleg az immunrendszeremet támadó kórnak „köszönhetően”. Ezt megelőzően soha, semmilyen egészségi problémám nem volt, a későbbiekben viszont folyamatos fájdalom akadályozott, a legkomolyabban ezek közül a 2007-ben kezdődött derékbántalmam viselt meg. Állandó szenvedéssel járt, és mivel túl későn vették észre, ez egyúttal a sportolói karrierem végét jelentette. Teljesen kigyógyulni még nem sikerült, továbbra is küszködöm, de sokat áldozok a gyógyulás oltárán, és remélem, hogy előbb-utóbb sikerül teljesen kilábalni.

Az egykor élsportot űző emberek csak a legritkább esetben tudnak teljesen elszakadni a rendszeres mozgás világától. Ha jól tudom, te is gyakran végzel speciális edzéseket. Mesélnél kicsit erről?

Napi rendszerességgel a műtétem előtt kezdtem el mozogni, egy forradalmian új edzésmódszer, a Power Plate segítségével. A gyorsabb rehabilitáció reményében fizikailag fel kellett készülnöm, mielőtt kés alá feküdtem, és a fokozódó fájdalmaim miatt ez volt az egyetlen mozgásforma, amit képes voltam normálisan végezni. A műtét után, a vibráció okán egy rövid ideig el voltam tiltva ettől, de most újra elkezdhettem. Gyorsan megszerettem, mert eredményes, és továbbra is az életem része lesz!

Manapság számos fejlett edzésmódszer, rekreációs vonulat létezik, néhányukat biztosan jól ismered. Miért választottad pont a Power Plate-et?

Ez az egyedüli olyan kondicionáló edzés, amelyet űzve nem generálódott semmilyen egyéb fájdalom, zsibbadás a testemben. Továbbá különleges, hasznos segítséget jelentett a figyelmes és profi gárda, amely körülveszi a programot!

Ennél is sikeresebb pályát futhattál volna be, ha a kezdetektől ezt a szisztémát követed?

Valószínűleg igen. A válogatott kézilabdázó, Nagy László is ilyen módon készül, és sok pozitívummal, könnyedséggel jár a karrierjében ez a kiegészítő sport. Ha visszamehetnék az időben, mindenképp azonnal beépíteném az edzéstervembe!

Ha minden igaz, az eljárás sokat segített a műtét utáni gyors lábadozásodban is. Jó szívvel ajánlanád, a hasonló helyzetben lévőknek, a sportvilág tagjainak, vagy akár azon kívül, az átlagembereknek is?

Egy módszer, ami működik az élsportolóknál, és akár sérülten is végezhető, az az egészséges embereknek kiváltképp ajánlott! Ennek megfelelően nagyon sok vendéget látok az edzéséken, egymásnak adjuk a kilincset. Fogyni vágyókkal, tudatosan élni igyekvőkkel találkozom nap, mint nap. A szakemberek tanácsainak, edzésmódszereiknek, az elvégzett munkának köszönhetően szép átalakulásoknak voltam és vagyok magam is tanúja.

Fiatal korod ellenére már sok dolgot megéltél, a sportbeli tehetségednek, munkádnak köszönhetően sikeres lettél, világot láttál. Mi az, ami hajt, motivál? Mit szeretnél még elérni az életben?

Kihívást mindig tud találni az ember, az enyém a jelenlegi projektjeimben teljesedik ki. A legfőbb motivációm azonban, hogy újra egészséges akarok lenni! Ez a legfontosabb része most az életemnek, nem jön vissza egykönnyen, nagyon sokat kell tenni érte. De azt gondolom, jó úton haladok, és reménykedem, hamarosan sikerül célt érnem.

És mi lenne az, amit ha újra kezdhetnél, már máshogy csinálnád?

Nagy kérdés, hogy újrakezdeném e az élsportot!? (nevet) Amennyiben újraírhatnám a történetem, mindenképp sokkal jobban figyelnék a saját megérzéseimre. Nagyon sok eset, példa fordult elő, hogy éreztem, nem stimmel valami, ennek ellenére az edzőim hajtottak – mondván nincs itt semmi baj.

Mindenkinek meg akartam felelni, de közben nagyon frusztrált ez a környezet. Véleményem szerint a sérülésem is ennek volt köszönhető, így erre biztos nagyobb figyelmet szentelnék! Nem az a fontos, hogy mások mit mondanak, hanem az, amit a sportoló érez – ezt a szemléletet szeretném átadni az tanítványaimnak is!

Végezetül: mivel telnek a napjaid, amikor épp nem edzel, tanítasz, vagy ügyes bajos dolgokat intézel? Mivel töltöd a szabadidőd, mi kapcsol ki igazán a nagyváros vérkeringéséből?

Régebben gyakran lovagoltam, de ezt érthető okokból, sajnos fel kellett függesztenem. A statikus dolgok, az ülés és állás a legrosszabbak nekem, de pl. síelés során tudok figyelni magamra. Siklás közben egy kicsit állva, aztán a felvonóban pihenve mindenféle kockázat nélkül tudom élvezni a pihenést, a gondtalan órákat. Számomra a síelés jelenti az igazi szabadságot!

 

Írta: Tóth Krisztián Márk

Képek: Háfra Zsolt