Szerelem a második látásra – BMW X1 xDrive 20d teszt

SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA

Az X1 széria izmos, 190 lóerős változata felszereltségének és parádés motorjának köszönhetően hamar rabul ejti a szíveket. Mindezt nem felelőtlen ígéretekkel és lehengerlő szöveggel éri el, hanem azzal, hogy folyamatosan azt suttogja: te vagy a legfontosabb nekem.

Ehhez persze nyilván hozzájárulnak a tesztautó rendkívül jó érzékkel kiválogatott extrái is, mint például a bőrülés, és a hangulatvilágítás, ami még a legszomorúbb napokon is melegséget és nyugalmat áraszt. A menő felnik, az elektromos csomagtérnyitás, valamint a ledes fényszórok pedig segítenek megteremteni azt a státuszt, amit az emberek egy BMW-től el is várnak. A dolog pedig remekül működik, hiszen a külsőleg is felértékelt, legkisebb X jól mérhető presztízsnek örvend a forgalomban: türelem, alázat, és az első indexvillanásra fékező autó a másik sávban kíséri útját. Kétségtelen, az X1-esben a legtöbb külső szemlélő nem a márka legkisebb crossoverét látja, hanem egy kívánatos és drága presztízsautót.

 

Hova tovább dízel motor?

Kár, mert a TwinPower dízel motorok olyan élmény nyújtanak, amit akár receptre is fel lehetne írni. Először is ott van a jelen esetben 400 Nm-es nyomatékcsúcs, ami könnyedén lendíti meg a több, mint 1600 kilós autót. Másodszor az automata váltó, ami a keresztmotoros BMW-kben is villámgyorsan kapcsol, és annyira adaptívak, hogy néha még mi sem tudjuk, mennyire akarunk agresszívan vezetni, ő már kitalálja a következő kapcsolási pontot és fokozatot. Az analitikus, pszichológiából is jelesre vizsgázó automatika ezért aztán teljesen feleslegessé teszi az opcionális manuális módot. Nincs értelme a karral vacakolni, mert úgysem lennénk annyira ügyesek, mint a rendszer maga. Különben is: egy keveset forgó dízel motor, nyolc fokozatú váltóval amúgy is feladná a leckét a szekvenciális váltás fanatikusainak. Sokkal nagyobb élvezett a gázpedállal üzenni, hogy mik a terveink. Az elektronika pedig veszi a lapot, és háromnegyed gázra már akkorát fújtat a változó geometriájú turbóval, hogy kiül a vigyor az arcunkra. Ráadásul az utastérből is jól kivehetően hallani a feltöltő sivítását, ami felettébb sportos érzetet ad. A motor további érdeme, hogy nem jellemzi a dízel-motorok jellegzetes, szűk fordulatszámon belüli használhatósága: nyugodtan ostromolhatjuk a magasabb fordulatokat, nem tompul a vehemencia. Eközben érdemes a hanghatásra is egy kicsit odafigyelni, mert a jó kipufogó-hangolásnak, és ki tudja még, mennyi apró trükknek köszönhetően egészen kellemesen morog az öngyulladásos high-tech-motor. Egyszerűen megfogalmazva: 7,6-ot megy százra, pont. Halkan azért megjegyezném, hogy az alig drágább, még tovább tuningolt 25d pedig 6,6-ot. Elgondolkoztató, nem?

Biztos x-lábakon

Attól biztosan nem kell tartanunk, hogy a teljesítmény kirántja alólunk a talajt. Az xDrive és a menetstabilizáció megóv minket a kellemetlenségektől, nekünk csak a gázt kell nyomni, és legfeljebb arra figyelni, hogy ne kövessünk el égbekiáltó hibát. A rendszer enged minimális csúszásokat, nem szól bele mindenáron, de jól érzi azt a pontot, ahol már muszáj. Kifinomult technika ez is, csakúgy, mint a teszt elején említett automata váltó és a vezetői asszisztensek. Persze azzal mindenki legyen tisztában, hogy az X1 20d nem sportautó, egyszerűen csak jó kondiban van. A kormánya kissé hosszan van áttételezve, a rugózás pedig nem túl feszes, BMW-szinten egy picit billegős. Cserébe nagyszerűen szűri a rosszabbnál-rosszabb utak egyenetlenségeit, ami itthon elég fontos. Mint ahogy az is, hogy éjszaka, a szerény felszereltségű hazai úthálózatban tévelyegve, ne lepjen meg minket egy későn megpillantott szarvas, egy küllőre szerelt szemaforban bízó kerékpáros, vagy egy félreállt autó, melynek gazdája nem várhatott tovább. A ledes fényszóróknak köszönhetően az imént felsorolt veszélyhelyzetek könnyen kivédhetőek, hiszen a homogén fényben magabiztosan utazhatunk sötétben is.

Még egy X

Az estében persze az is jó, hogy gyönyörködhetünk a belső tér fényeiben. Ezek közül a hangulatvilágítást lehetne kiemelni, ami két színben is világíthat (narancs és szürke). Természetesen az otthon melegét a narancsszínű megvilágítás idézi fel, amire szükség is van, mert az X1-es nem az a gyorsan bemelegedő típus. A téli használat során kiemelkedően fontos az ülésfűtés, ami szerencsére viszont megtalálható volt a tesztjárműben. Elegendő támaszt nyújtó ülés viszont nem, ezért arra biztatnék minden 180cm-nél magasabb potenciális vásárlót, fontolja meg a sportülések hozzácsapását az extrákhoz. Végtére is sokat fog ülni a volánnál. Ami miatt nyilván fel is kell majd tölteni a 61 literes tankot. Azért viszont, hogy ez minél később történjen meg, nem árt a visszafogottság. Nem mintha a 7,8l/100km fogyasztás rossz érték lenne. Ráadásul ebben dugók is benne vannak, illetve hosszú kivezető utak. Akárhogy is: ez fogyasztási érték egy 190 lóerős autótól rendben van. Csakúgy, mint a tágas karosszéria és a futómű. A minőségérzet méltó a márkához, és a menetdinamika is megfelel az elvárásoknak. További pozitívum, hogy az autó nagyobbnak tűnik valós méreteinél, ami nagyobb presztízst kölcsönöz neki.

Összegzés

Kedveltük a korábban szerkesztőségünkben megforduló X1 18d sDrive-ot is, de az erősebb, sokkal jobban felszerelt aktuális tesztautó egy más ligában játszik.

Juhé:

– Erős, nagy nyomatékú motor

– A teljesítményhez képest alacsony fogyasztás

– Kifinomult automataváltó

– Tágas karosszéria

– A rugózás elbír a magyar utakkal

Hm:

– A szériaülés nem nyújt elég oldaltámaszt

– Hideg időben kissé nehezen melegszik

– Az alapár elfogadható, de extrákkal magas ár

Hossz/szél./mag.: 4439/1821/ 1612 mm

Motor: 1995 cm³, 190 LE/ 4000, 400 Nm/1750-2500

Végsebesség: 219 km/h

Gyorsulás (0-100 km/h): 7,6 s

Tesztautó: BMW Magyarország Kft.