Szilvia szalonja

Akinek volt szerencséje bebocsáttatást nyerni Kárászy Szilvia szülei lakásában kialakított szalonjába, soha nem felejti el azt a közvetlen, családias hangulatot, azokat a nagy művészeket, akiket gondos előkészítő munkával sikerült meghívnia egy kis beszélgetésre, a zenészkollégákat pedig izgalmas, nem ritkán közös házikoncertre csábítania. Szilvia imádott férje, Tahi Tóth László halála után állandóan sötét volt a Pozsonyi úti lakás ablaka: hivatalos bejelentés nélkül megszűnt a szalon, Szilvia váratlan halála pedig kíméletlenül pontot tett egy rendkívüli rendezvénysorozat végére.

Nem lenne helyes, ha a mindig pezsgő, mindig tervező, mindig mosolygó, valamibe éppen belevágni készülő Szilviától szomorúan búcsúznánk. Emlékezzünk rá úgy, ahogy ő is szeretné, ereje teljében, amikor az öt éves születésnapját ünneplő Kárászy Szalonról beszélgettünk.

Az idei, immár ötödik Pozsonyi Pikniken különleges zongora-harangjátékával hatalmas sikert aratott Kárászy Szilvia ötödik szezonjára készül a saját nevével fémjelzett szalonjában is. Nagy vágya, hogy helyszínt adjon egy olyanfajta családias hangulatú, de mégis magas művészi színvonalú társasági eseménysorozatnak, mint amilyenre sajnos leginkább csak tőlünk nyugatabbra látott példákat, megvalósult. Ma már „csak” a programokat kell összeállítania, a Kárászy Szalon olajozottan működik. Rajongók, ismerősök, érdeklődők, barátok, művészkollégák várják kíváncsian, mivel lepi meg vendégeit a következő alkalommal Kárászy Szilvia.

–Irigylésre méltó „munkahelye” van! Gyerekkorát abban a lakásban töltötte, amely most a Kárászy Szalon rendezvényeinek ad otthont. Bevált?

–Jó helyen vagyunk! Nem találtam ennél megfelelőbb helyszínt az elképzeléseimhez. Olyan kamarateret kerestem, ahol dolgozhatok, ahol vendégeket fogadhatok, ahol művész barátaimnak lehetőségük nyílik egy intim, személyes közegben megmutatkozniuk. Művészt és hallgatóját egyaránt inspirálják ezek az együttlétek. Szüleim halála után egy reggel ültem ebben a gyönyörű, világos, elárvult Pozsonyi úti lakásban, és saját magam számára is meglepő dolog történt. Rádöbbentem, hogy nem kell tovább keresgélnem, mert én pontosan ilyen bensőséges, családias helyszínt akarok. Szerencsére – nyugati minták alapján – volt elképzelésem a felújításról, arról, hogy egy 90 négyzetméteres lakás miként képes megfelelni egy kellemes szalon követelményeinek.

–Ilyenkor kíméletlen munka következik: a felesleges bútorok, használati tárgyak, megannyi gyerekkori kedves emlék „tanúinak” elszállítása, kirostálása, a szó szoros és átvitt értelmében vett eltávolítása térben és időben.

–Ebben a lakásban születtem. Itt homokoztam az erkélyen, itt kaptam meg az első zongorámat, ide kötnek eltéphetetlenül a gyökereim. Szüleim művelt, művészetkedvelő emberek voltak, nekik köszönhetem, hogy megismerhettem szellemi mesteremet, Weöres Sándort vagy Tátrai Vilmost, a híres Tátrai Vonósnégyes névadóját, akit felfedezőmként is tisztelhettem. Fantasztikus vendégeink energiáit őrzik a falak, s amióta megnyílt a szalon, újabb és újabb művészek, mély érzésű, nyitottan érkező vendégek energiáival gazdagodnak. Minden estből, minden kiállításból, minden versből, minden dallamból, minden lélekrezdülésből megmarad valami. Öt esztendő alatt kiderült, hogy milyen nagy szükségük van a művészeknek is a családias hangulatú beszélgetésekre, új ötleteik kipróbálására ebben a „tesztelésre” talán a legmegfelelőbb környezetben. Létjogosultsága van egy ilyen fajta kulturális célú – nem tudom másképp fogalmazni, bár üzleti szándék nem vezetett soha, nincs is hozzá érzékem – vállalkozásnak abból a szempontból is, hogy az elmagányosodott, bezárkózásra hajlamos, vagy a szinte észrevétlenül a virtuális világ börtönébe keveredett embereket baráti társaságba csalogassuk. Olyan közösségbe, ahol amellett, hogy jól érzik magukat, fel tudjuk kelteni az érdeklődésüket a művészet és a művészek iránt. A felmerülő kérdéseikre igyekszünk válaszolni. Később esetleg fogékonnyá válnak arra is, hogy hangversenyekre, színházakba, könyvtárakba, múzeumokba is ellátogassanak. A lényeg, hogy valamilyen módon szerepet adjanak a művészetnek a saját életükben, ne valami távoli csodának véljék, művelőit pedig hús-vér embereknek, ne csodabogaraknak tartsák. Alapvető dolog, hogy megfelelő táplálékhoz kell jutnia a szellemnek és a léleknek is, mert ugyanúgy kiszáradnak, tönkremennek, elpusztulnak, mint a növények aszály idején. Jó lenne, ha nem felejtenénk el bokros teendőink közepette ezt a régi igazságot, hogy lelki és szellemi táplálék nélkül nincs egészséges emberi élet. Barátságok, szerelmek szövődtek már a vendégeink között, sőt házasságról is tudok. Előfordult, hogy régi barátok hosszú idő után itt találkoztak újra a Kárászy Szalonban.

–Az idén negyedszázados magyarországi Lions Club felfedező és támogató munkáját is sikerült összekapcsolnia a szalon programjaival. Kikre a legbüszkébb?

–Balázs Jánosra, aki már 17 évesen zongoraversenyt nyert Franciaországban. Gyöngyösi Ivett zongoraművészre, Kelemen Barnabás ma már világhírű hegedűművészre, aki például először a Lions Club segítségével vehetett részt nemzetközi versenyen Portugáliában. A Lions támogatásában részesült Érdi Tamás zongoraművész és Kokas Katalin hegedűművész is.  Kisgyermekként felejthetetlen hangon énekelt Szabó András, őt is támogattuk. Újabban Jánoki Márió vak zongorista-énekes pályáját igyekszünk egyengetni Benkő Lászlóval és Bródy Jánossal, akik dalt is írtak neki egy krakkói megmérettetésre. Mérhetetlen öröm számomra, ahogy a fiatal tehetségek fejlődését, sikereit látom. Hasonló érzés, amikor például a különleges hangulatú farsangi estélyeinkről senki sem távozik csalódottan a vendégeink közül. Ez mindig valami őrületes, erotikától sem mentes, színes kavalkád.

–Kik léphetnek a művészetnek ebbe az aprócska szentélyébe?

–Hát ez az, hogy aprócska! Bővíteni kellene, akkor többen vehetnének részt a programjainkon. Gyakran a címlistánkon szereplők ajánlják a szalon műsorát a barátaiknak is.  Így általában nagyobb a kereslet, mint a kínálat. Nincs kirekesztve senki, de a kamaratérnek ugye éppen az a jellemzője, hogy nem férnek el benne sokan. Személyesen kell bejelentkezni, de nem biztos, hogy mindenkinek mindjárt az első programunkra sikerül bejutnia. Óvatosan kell bánni a létszámmal, mert a szalon akkor szalon, ha kellemes és kényelmes, mindenki jól lát, jól hall, semmi sem akadályozza meg abban, hogy szép élménnyel térjen haza.

–Készített leltárt az elmúlt évek eseményeiről?

–Magam is elcsodálkoztam rajta, hogy négy szezonunk több mint száz színésznek, fotográfusnak, színházi és filmrendezőnek, operatőrnek, galéria tulajdonosnak, írónak, költőnek, zenésznek, zeneszerzőnek, énekesnek, mesemondónak, táncművésznek, műgyűjtőnek, divattervezőnek, műsorvezetőnek, életműgondozónak, zongorakészítő mesternek, művészeti írónak, szobrászművésznek, iparművésznek, textilművésznek, filmesztétának, művészettörténésznek, parfumeur et parfum consellier-nek, visual art munkatársnak adott bemutatkozási lehetőséget a Kárászy Szalonban. Alkotásaikkal és relikviáikkal voltak jelen többek között Agárdy Gábor, Bulla Elma, Czóbel Béla, Faludy György, Major Tamás, Kabos Gyula, Somogyvári Rudolf, Mácsai István, Vogel Eric, Kodályné Sándor Emma.

–Ha már nem titok, milyen programokat tervez az új évadra?

–Művészetek otthona sorozatunkban kiállítást rendezünk szűkebb pátriánkról, a 75 éves XIII. kerületről. Nevezetes évfordulókról beszélve meg kell említenem Babits Mihály születésének 130. évfordulójára tervezett kiállításunkat, és Weöres születésének 100. évfordulójához kapcsolódó emlékestemet Fekete Ernővel. A Fiatal tehetségek pódiuma sorozatban Devich Gergely gordonkázik. SZIKO, Erhardt László, Beatrix Jourdan Mészöly fotó- és Bakos András festőművész kiállítása lesz látható. Ágens színházi előadással szerepel, és estje lesz Binder Károly zongoraművésznek is. Természetesen kihagyhatatlan a karácsonyi koncert és képvásár, meg a már szóba került farsangi estély is.

Horváth Gábor Miklós