Sztárportré: Gallusz Nikolett

A Sztárportréban Gallusz Nikolett: “Végre eljött az a szerep, amikor minden egyes mondat, tánclépés, és dallam, úgy érzem, hogy egységben van azzal a belső maggal, ami én vagyok, ez a Donna Sheridan szerepe, a Mamma Mia! musicalben.”

“A Szerelem, Ó! darabban Magyar Attilával és Hajdu Stevevel játszom és én vagyok az egyetlen női szereplő, nagyon imádom.”

“Amiről József énekel a Webber musicalben – én nagyon sokszor csak musicalben tudok gondolkozni -, amikor a kútban van, a börtönben, és a tömlöcben évekig… Ott vagy megnyílik a Jó Isten, és kinyílik az a nem tudom hányadik szem, ahol tova látunk ezen a szörnyűségen, vagy ott a vég. Lehet, hogy innen jött a mentálhigiénia, hogy én nem akarom, hogy az embereket annyira nagyon-nagyon rossz érje.”

“Engem nagyon érdekel a mentálhigiénia, egy időben jártam is egy hölgyhöz, és nemrég indult Magyarországon is olyan képzés, amire jelentkeztem, és lehet, hogy jövőre el fogom tudni kezdeni. A
mentálhigiéniában nagyon nagy az elfogadás, és ez nekem nagyon tetszik.”

Nikolett korábban többféle szakembernél is járt, de igazán a mentálhigiénia volt az, amire a legszívesebben emlékszik: “Azt, hogy az én kezelőm szeretett-e engem, azt nem tudtam, viszont azt tudtam, hogy támogat. Támogató módon állt hozzám, érdeklődve, adott esetben hátra lépve, nagyon hasznos időszaka volt ez az életemnek. Én úgy hiszem, hogy vannak traumák, amik örök életre szólnak, azokból lehet tanulni, okulni, táplálkozni. Mindenki maga tudja, hogy mi az életében a dráma és a trauma közötti különbség… Ha az embert nagyon sokszor éri nagyon-nagyon rossz, akkor azért mégis emberek vagyunk, van aki feladja. Ha nincs meg a tudás, nincs meg a támogatás…”