Dupla jubileumot ült a biatorbágyi Bautrans fuvarozó vállalkozás a hétvégén: egyszerre ünnepelte 25. születésnapját és 10. Családi Napját. A rendezvényen Cukorországgá alakították át a biatorbágyi Rozália parkban található, hatalmas telephelyüket. A több mint 600 (!) vendég apraja-nagyja remekül érezte magát, hiszen volt itt minden, mi szem-szájnak, sőt kéz-lábnak ingere.
Délelőtt 10-től a lufis varázskapu alatt belépők térképet kaptak és tízórait, hogy ne tévedjenek el, s legyen energiájuk kalandozni a Kürtőskalács erdőben, a Süti gyárban, a Fagylalt dombon, a Vattacukor hegyen és ügyeskedni a Cukorka lifttel. De épült itt sportjátszótér, sörsátor, Bau-Daru sarok, dodgem, légvár kicsiknek és nagyobbacskáknak, gipsz műhely, piknik- és kreatívsarok, állatsimogató, összemérhette tudását a gyereksereg buborékfújó, lufifújó és aszfaltkrétarajz versenyen. A felnőttek játéka az ugrándozás volt a cég óriás daruskocsijának kosarából, valamint a tombolaszelvények megvásárlása.
Papp Zoltán cégvezető köszöntője után jubileumi emlékfát, egy mamutfenyőt ültetett, mert meggyőződése szerint a vállalkozás előtt legalább olyan jövő áll, mint a röpke három-négyszáz évet eléldegélő mamutfenyők előtt. Az ebéd és az ünnepi torták bekebelezése után egy tinitánccsoport, majd Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar fellépése következett. A hivatalos program késő délután tombolahúzással ért véget, amelynek bevételét a törökbálinti állatmenhely kapta.
A Bautrans sikerének titkáról Papp Zoltánt faggattuk. Akkor, amikor a fuvarozó szakmából leginkább a problémákról lehet olvasni, a cég vezetőjétől csak jót hallottunk. A speciális szállítójárművek piacán (úgynevezett túlméretes és túlsúlyos szállítás, autódaru, hidraulikus emelőállvány bérbeadás, kísérés, géptelepítés és alapra helyezés) tevékenykedő Bautrans, a Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete tagja, lendületben volt a gazdasági válság közepette is, és számításaik szerint minden adott ebben az évben a tervezett árbevétel-növekedés eléréséhez. „Rendszeresen töltöttem a nyarakat a Volán telephelyein, ahol édesapám művezetőként dolgozott, különböző nyári kisegítő feladatok elvégzésével – emlékszik vissza a kezdetekre a cégvezető. – Szüleim a nyolcvanas évek közepén úgy gondolták, hogy egy szakmával bővített érettségivel többre fogok jutni, mint egy ’sima’ gimnáziumi érettségivel. Ma már persze tudjuk, hogy a rendszerváltással egy időben érettségizettként, amikor a fuvarozói szakma, illetve a tanműhelyek, ahol lehetőség volt szakmai alapokat szerezni, az akkori Volán, HC, BKV műhelyek éppen összedőltek, a magán javítóműhelyek pedig csak olyan ’kész’ embereket kerestek, akik már legalább egy modern járműtípus-ismerettel rendelkeztek, a pályakezdés szinte lehetetlen volt. Az iskola alatt is éreztem végig, hogy ez nem az, amit életem végéig csinálni szeretnék, bár akkor még gondolni sem mertem akkora változásokra, mint amelyek ’90-91-ben lezajlottak. Az iskolapadból kiszállva azt gondoltam, soha többé nem ülök vissza, aztán persze ezt át kellett gondolnom, és mondhatjuk, hogy ’96 óta folyamatosan tanulok. Az első munkahelyemen részt vehettem egy német élelmiszer kiskereskedelmi hálózat magyarországi bevezetésében, ahol rövid időn belül logisztikai vezető helyettes lettem, bár akkor még nem voltam teljes egészében tisztában a fogalommal.”
A Bautransnál is izgalmasan alakult a munkája. „Fuvarszervező diszpécserként kezdtem. Szerencsém volt, mert az akkori tulajdonos cégvezető, Solti Péter megtanított – minden szakmai féltékenység nélkül! – mindarra, amit tudott, és hozzá téve azt, amit én alakítottam ki 2001-től üzletágvezetőként. Tulajdonképpen ugyanazt csináltam, mint aztán 2004-től a cégátvételt követően cégvezetőként. Speciális tudással rendelkező gépkocsivezetőkkel dolgozunk. Fontos, hogy képezzük embereinket, akár új belépőről legyen szó, akár már nálunk dolgozó kollégáról.”
A sikeres cégvezető legkedvesebb emlékei mindig a céges családi napok, amikor együtt van minden kolléga a családjával! „Egész nap zsibong a telephely egy-egy ilyen ünnepi alkalommal. Jó látni azt a sok embert, akik mind a Bautrans családhoz tartoznak” – zárta személyes hangú bemutatkozását Papp Zoltán.
Horváth Gábor Miklós