Amdala.hu Amdala Magazin és Hírportál. Friss hírek, bulvár, sport, kultúra.
Szinetár Miklós 1990-ben állította színpadra Wagner Tannhäuser című művét. A 2013/2014-es szezonra a darab új táncbetétekkel gazdagodott – koreográfus: Venekei Marianna –, a hátteret pedig Horgas Péter díszlettervező segítségével újították meg. A tervező kiemelte: a több mint húszéves, Kecskeméti Sándor által tervezett eredeti díszletek olyan jó állapotban vannak, hogy kár lett volna akár minimális változtatással megtörni a látvány egységét. „Csupán a háttérvetítést és így a világítás korszerűsítettük néhány helyen. Lóránt Demeter és csapata segítségével kiemeltük, hangsúlyoztuk a női princípium két megtestesítőjének, Vénusznak és Szűz Máriának csillagszerű megjelenését, átváltozásaikat, felragyogásaikat, illetve Erzsébet imája alatt az időmúlást kívántuk bemutatni, érzékeltetni.”
Az előadást a nemzetközi színpadokon jól ismert karmester, Christian Badea vezényletével októberben négy alkalommal láthatja az Operaház közönsége. A címszereplő, Frank van Aken, neves hazai énekesek partnereként lép színpadra, a főbb szerepekben Fried Péter, Sümegi Eszter és Kálmándi Mihály látható.
A dirigensről:
Christian Badea szimfonikus karmesterként épp oly elismert, mint operakarmesterként. A világ szinte valamennyi jelentős zenekarát dirigálta a leghíresebb hangversenytermekben. Herbert von Karajan mentoráltja több évtizedes pályáján olyan neves művészekkel dolgozott együtt mint Leonard Bernstein, Msztyiszlav Rosztropovics, YoYo Ma, Yefim Bronfman, Shlomo Mintz, Mitsuko Uchida, Gerhard Oppitz, és olyan énekesekkel, mint Placido Domingo, Renée Fleming, Bryn Terfel, Natalie Dessay, Simon Keenlyside, Thomas Hampson, rendezők közül pedig Stefan Herheim, Bruce Beresford, David Pountney, Franco Zeffirelli, Andrei Serban és Keith Warner voltak munkapartnerei. A nemzetközi operaélet legfontosabb színterein visszatérő vendég – a New York-i Metropolitanben több mint 160 előadást dirigált, köztük számos élő nemzetközi közvetítéssel zajlott. A tengerentúlon Houston, Dallas, Toronto, Montreal, Baltimore és Detroit operatársulatainak előadásaiban, Európában a bécsi Staatsoper, a Covent Garden, a müncheni Bayerische Staatsoper, valamint Hamburg, Genova, Brüsszel, Amszterdam, Koppenhága, Stockholm, Torino, Bologna és Lyon operaházaiban vendégszerepelt.
Operarepertoárján több mint nyolcvan mű szerepel, Mozart, Strauss, Wagner, Verdi, Puccini, Muszorgszkij műveitől kezdve egészen a 20. századi szerzőkig, Prokofjev, Sosztakovics, Stravinsky, Berg és Samuel Barber alkotásaiig. Az olasz és a francia repertoárt egyaránt viszi, az utóbbi két évtized legnagyobb énekeseivel dolgozva.
Szinetár Miklós gondolatai a Tannhäuserről:
„Wagner e darabot forradalmárként írta, hisz az 1848-as forradalom után – amely végigsöpört Európán – őt is körözték, bujkálni kényszerült, így a Tannhäusert Liszt mutatta be Drezdában. A forradalmár Wagner gyönyörű zenét és egy máig élő forradalmi gondolatot írt meg: az agresszív szélsőségek között el kell pusztulnia annak, aki sehová nem akar besorolni. A vénuszi világ csodálatos, de ahogy Tannhäuser mondja a darab elején, „zu viel, zu viel”. A wartburgi lovagok világa ezzel szemben fennkölt és emelkedett, de elviselhetetlenül szigorú. A tűz és jég között Tannhäuser és Erzsébet is valami olyasmit keres, ami igazán emberi, ami lehet ilyen is, meg olyan is. De hát szigorú társadalmunkban ez nem megy. Az egyetlen remény, hogy vannak magasabb igazságok is, és a bigott pápa pásztorbotja mégis csak kivirágzik. Ez, ha akarom, csoda, ha akarom, válasz arra, hogy van-e remény a földön.”
