Toncsi szeretethimnusza

Bálint Antónia úgy döntött, hogy szembenéz 44 éve boldogan és kevésbé boldogan viselt dolgaival. Könyvet írt felnőtt élete jórészt nagy nyilvánosság előtt zajlott eseményeiről, bármennyire nehezére is esett újraélnie bizonyos szituációkat. Önéletrajzát kislányának ajánlja, át is adott neki belőle egy példányt. Reméli, eljön az ideje, amikor már nem csak a szép fotókat fogja élvezni belőle.

Egy szépségkirálynő életével kapcsolatban háromfajta reakció létezik: vagy mereven elzárkózik valaki még a gondolatától is, hogy magánéleti titkokat tudjon meg róla, mások azonnal elhiszik, amit pletykálnak vele kapcsolatban, megint mások kétségbe vonják a bulvárlapokban összehordott információkat. Toncsi szerint könnyen eldönthető, hogy az őt érintő ügyekben kinek van igaza, csak el kell olvasni A királynő meztelen című könyvét.

A mintegy 160 oldal terjedelmű szöveg Szent Pál apostol Szeretethimnuszával indul: ezzel kezdte 16 éves korában első naplóját is. A műfaj igen tetszetős lehet számára, mert naplószerűen részletezi szerelmi történetfüzérét, mintha attól félne, hogy véletlenül kifelejt valakit, akit kihagyhatatlannak tart az életéből. Kérdés, kihagyhatatlannak érezte-e őt mindenki, akit ő kihagyhatatlannak tart? Nos, akik nem, azok nyilván nem fogják Toncsit megemlíteni önéletírásukban.

A viháncolós időket beárnyékolta kicsit a hat év pereskedés után visszakapott királynői korona, de az igazi megmérettetés jóval ezután következett. Mint általában a 35 éves koruk körüli hölgyek, életre-halálra anyák akarnak lenni, s nem rendelkeznek már kellő óvatossággal, elkerüli a figyelmüket a partnerkapcsolatban számtalan, korábban pontosan érzékelt kizáró tényező. Lehet, hogy a gyermek születésének esélye képtelenné teszi racionális gondolkodásra a nőt, akire ezért meg se orrolhatunk? Bálint Antónia mindenesetre bevallja, hogy szülése után kislánya vitt mindent, az anyaság még a férfiakhoz való kapcsolatát is megváltoztatta. Érdekes hasonlat, de Toncsi fogalmaz úgy, hogy a lánya megszületése olyan volt az életében, mint egy atomcsapás. Alapjaiban változtatott meg mindent. A könyv innentől kezd érdekes lenni, sőt ki lehet jelenteni, hogy bátor vállalkozás. Ha megkérdezünk tíz bakfist arról, hogy mit szeretnének, hát egy kezünkön nem tudjuk megszámolni azokat, akik szépségkirálynők, modellek, énekesek akarnak lenni. Ebből a könyvből megtudhatják, hogy milyen is a szépségipar, a média világa, miféle buktatókon kell átverekednie magát annak, aki ezeken a területeken akarja megmutatni magát a világnak. Toncsinak már könnyebb: ezzel a könyvvel letette az évek óta lelkében cipelt súlyt, képes megbocsátó szeretettel nézni az életében kisebb vagy nagyobb szerepet játszó kollégáira, barátaira, rokonaira, ismerőseire, szerelmeire. Sokak számára meghökkentő tanulság: a szemkápráztató karriert befutott, egykori szépségkirálynő legnagyobb alkotásának kislányát tartja. Pedig nincs ebben semmi különös. Igazi nő.

Horváth Gábor Miklós