Török Sándor 111. születésnapján mutatta be a Budaörsi Latinovits Színház a Kököjszi és Bobojsza című regény színpadi változatát

A Kököjszi és Bobojsza Török Sándor azon jól ismert és népszerű meséje, amelyet két változatban is kiadtak élete során: az elsőt 1939-ben, a másodikat 1978-ban jelentették meg. Ezek közül az elsőt tekinthetjük mérvadónak, amely hozzájárult ahhoz, hogy az akkoriban újságíróként dolgozó, de már Baumgerten-díjas író később elfoglalja helyét a gyermekirodalom klasszikusai, Móra Ferenc, Fekete István és Lázár Ervin között. Két folytatást írt meséjéhez: 1945-ben Gilikoti, majd 1948-ban Kököjszi és Bobojsza újabb kalandozásai címen szőtte tovább Andris és a két törpe történetét, amellyel számos feldolgozásban találkozhatott már a közönség, akár filmen (Hahó, öcsi!), akár bábszínpadon (Horváth Péter verziójában). A budaörsi színházban most egy új, máshol még be nem mutatott átdolgozásban tekintheti meg a közönség a mesét Halasi Dániel rendezésében, amely története mindhárom kiadott mű cselekményéből merít. Andris elveszettnek érzi magát a rohanó mindennapokban, ahol mindenki siet valahová, de sosem érkezik időben. Ahol mindenki dolgozik, még sincs szabadnapja sosem. Ahol a felnőttek néha idegen nyelven beszélnek, hogy ne értse, és a mumussal ijesztgetik, ha rosszul viselkedik. De különben is, mi a jó és mi a rossz pontosan? Senkitől sem kap választ a kérdéseire, ezért elindul, hogy megkeresse azt, amiből senkinek sincs elég: az Időt magát. Az előadás igyekszik nagy hangsúlyt fektetni a gyermekként mérhetetlenül rohamosan táguló és fejlődő világ új ismeretanyagainak magyarázatára. A fantázia találkozása a hétköznapi élettel teszi elragadóvá ezt a mesét, ahogy figyelemmel kísérhetjük egy gyermek világképének alakulását. Az előadásban egyedüli élőszereplőként Andrist láthatjuk, a kisfiút, akit a Jóisten küldött a földre, aki egy a millióból, de számunkra az ő útja az összes gyermek fejlődésének modellje. Azt az utat igyekszünk bejárni, melyet a szakirodalom egocentrikus korszaknak nevez a gyerekeknél, amikor a viszonyítási pont minden esetben a saját szempontja. Jelen esetben Andris áll a középpontban és a körülötte lévő világ, amely nálunk különböző technikájú bábokkal elevenedik meg, hozzá képest ad magyarázatot a természet működésére. Társa a két törpe, Kököjszi és Bobojsza, vigyáznak rá és kísérik végig a történetét, amely egy varázslatos-allegorikus utazás a felnőttek furcsa és érthetetlen szabályaitól távolodva a felhők feletti világba, ahol megtalálhatjuk a megoldást mindenre, amire a hétköznapi életben nem leljük, hiába hever a szemünk előtt. Így válik egy kisgyerekből tanító, egy kis istenség, aki elhozza a nagy Órásmester örök titkát… De hová futnak a mutatók, merre peregnek a percek és hány lába van egy évszaknak? Kököjszi és Bobojsza hajóján már kibontottuk a vitorlát, téged is vár Szent Kristóf és az Idő Király!

Tóth Réka Ágnes