Tündérek a kertben

Mesekönyveink tündérei egyáltalán nem úgy néznek ki, mint a Kárpát-medence kihalás szélére sodródott gyümölcsfáit három évtizede megmenteni igyekvő Kovács Gyula erdész, és a nemes törekvéseit tíz éve minden lehetséges eszközzel támogató Szarvas József színész. Munkájukat viszont minden valószínűség szerint tündérek segítik, mert ma már több mint ötven Tündérkert gondozói-örökbefogadói esküdtek fel arra, hogy megőrzik a még fellelhető őshonos gyümölcsfafajtákat. Legutóbb – elsőként a magyar fővárosban – a Békásmegyer-ófalui Szent József Közösségi Ház kertjében ültettek el tíz Kárpát-medencében őshonos gyümölcsfát. A fák jó kezekbe kerülnek, mert a közösségi házba járó családok apraja-nagyja szívesen látja el minden földi jóval például azt a fajta körtefát, amilyen alatt Petőfi Sándor utolsó estéjét töltötte Székelykeresztúron a Gyárfás-kúriában.

A göcseji kis falucska, Pórszombat ma már Európa-hírű gyümölcsfamentője, Kovács Gyula szerint Göcsej a szomszédos Őrséggel együtt az egyik legtöbbet szenvedett vidék az országban, mégis példát tudtak mutatni az itt élő atyafiak abból, hogyan kell jó közösségben, kellemes környezetben, a hagyományokat tiszteletben tartva, harmóniában élni. Több mint hatvan körtefajta volt ismert a környéken. A göcseji ember megbecsülte gyümölcsfáit, mert az évszázadok során megtapasztalta, hogy csak azokra számíthat. Állatait elhajthatták, terményeit elrabolhatták, házát felégethették, de gyümölcsfái vele maradtak a legnehezebb időkben, a mocsárba bujdosása idején is. Hihetetlen, de ezeket a régi gyümölcsfa-fajtákat nem kell metszeni vagy vegyszerezni, aszály és hidegtűrők. Kovács Gyula annak a „mozgalomnak” az élére állt, amely mindent, ami érték volt annak idején, igyekszik visszaemelni a vidék életébe. Állítja, különös felelőssége van azoknak, akik alapos ismeretekkel rendelkeznek a népi gyümölcsészetről. Száz évesnél régebbi gyümölcsfák még két-háromszáz kiló gyümölcsöt teremnek. Egy sózókörtefán nem ritka a hatszáz kiló körüli termés. A hagyományos gazdálkodás a legharmonikusabb és legkörnyezetkímélőbb. Meggyőződése, hogy most lelkes lokálpatriótákra van szükség! Hagyományos italaik ízén és zamatán kívül megpróbálják visszahozni a göcseji konyhákba az egykori ételeket is. Egyre többen és egyre gyakrabban sütik-főzik a felmenőiktől örökölt receptek alapján készült ételeket. „Tékozló módon pazaroltuk a múltunkat az elmúlt évtizedekben. Nem egy, sok-sok közösségnek kell a múlt feltárásán dolgoznia az egész Kárpát-medencében, hogy ne csak múltunk, de jövőnk is lehessen. Csak a múltba nézve láthatunk a jövőbe” – mondja.

Szarvas József, amikor Viszákon portát vásárolt, szomorúan tapasztalta, hogy rengeteg minden leépült, elpusztult, ami régen érték volt. Az Őrségben a gyümölcs volt a közösség középpontjában. Ha gyümölcs volt, egész évben volt leves, sütemény, befőtt, aszalvány, pálinka. Almából volt koraérő, nyári, őszi, körtéből ezerféle, ezért volt minden portának más zamatú a pálinkája. „Miért ne lehetne visszahozni mindazt, ami a falu növénytermesztési, állattenyésztési, gasztronómiai kultúrájához tartozott? És miért ne lehetne gazdagítani színházi, zenei és képzőművészeti csemegékkel mindezt?” – tette föl magának a kérdéseket. Elhatározták Kovács Gyulával, hogy Viszák összes gyümölcsfáját elmentik úgy, ahogy régen, vadalanyba oltva egy különleges gyümölcsösben. Ez a Tündérkert. Viszákon mindenki nagyon büszke a saját fájára. Minden gyereknek van fája, és egy kis táblácskán ott van a neve is. A falu búcsúnapján, augusztus 20-án minden család kilátogat a fájához. „Óriási erő van ebben a közösségben! A természet és a hagyományok szeretete, a közös múlt összefűzi őket. Tőlem már nem azt kérdezik a kollégák, hogy vagyok, hanem azt, hogy mi újság Viszákon a Tündérkertben vagy a Pajtaszínházamban, ahol színházi előadások, koncertek és kiállítások várják az érdeklődőket” – mosolyog boldogan a Nemzeti Színház művésze.

Jogosan, hiszen a „Tündérkert-projekt” budapesti bemutatkozása is nagyszerűen sikerült: Tenk László festőművész válogatásában a viszáki kiállítók művei láthatóak a Szent József Közösségi Ház falain, Kassai István zongoraművész pedig Gróf Széchényi Imre – a legnagyobb magyar unokaöccse – zongoradarabjaival szórakoztatta a megjelenteket. Csoda, hogy Varga Gábor, az idén 250 éves Szent József Templom plébánosa örömmel áldotta meg az első budapesti Tündérkertet, s örömmel ültetett fát az ünnepélyes megnyitóra felkért Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter, és Bús Balázs, Óbuda polgármestere is?

Horváth Gábor Miklós