Újravarrják a gombot

Jó érzésekkel tekint vissza a 2016-os esztendőre Molnár Péter, aki hat hét pihenő után ismét elkezdte a felkészülést a következő idényre. Hüvös Viktor tanítványai egyelőre a Gubacsi hídnál lévő Kolonics György Víziközpontban készülnek, ahol nem csak a vizes munkához adott minden, de a kondi és a futóedzéseiket is el tudják végezni.

– Igen, ismét munkába álltunk. Jó érzésekkel, szép élményekkel a hátunk mögött – mesélte Molnár Péter. – Ha visszatekintünk az idényre, mindenképpen pozitív számunkra, hogy ott lehettünk az olimpián, amelyen a negyedik helyen zártunk. S nagyon büszkék vagyunk az ötszáz négyesben elért Európa-bajnoki címünkre is. Nyilván a tavalyi világbajnoki győzelem után nem így indultunk ennek az esztendőnek, de én próbálom törölni a szótáramból a „Mi lett volna, ha…” kezdetű mondatokat, a tanulságokat levontam és tényleg mosolyogva tudok visszanézni. Hogy csináltam-e volna valamit másként ebben az esztendőben? Konkrétumokat nem tudok mondani, úgy érzem, tényleg maximálisan felkészültem erre az idényre, a versenyeken nem hibáztunk, jobb időket mentünk, mint tavaly, egyszerűen csak szerencsésen szerencsétlen volt számunkra ez a szezon.

Hogy miként lehet egy ilyen idényből építkezni a következő esztendőre, vagy egy egész olimpiai ciklusra?

– A lendületünkkel nincs gond. Én speciel imádom, amit csinálok, a motivációm és az egészségem is megvan ahhoz, hogy kajakozzak, ráadásul az erkölcsi és anyagi elismerést is megkapjuk a munkánkért. Boldog embernek vallhatom magam. Most csak az okoz fejtörést, hogy milyen irányba induljunk el. Az már korábban eldőlt, hogy a kétszáz páros lekerül az olimpia programjáról, arról azonban még nem döntött a nemzetközi szövetség, hogy mit vesz fel a helyére. Vagyis céljaink vannak, szeretnénk a tokiói olimpián ott lenni, csak nem tudjuk, hogy milyen létrán kell majd felmásznunk. Ha diplomatikusan akarok fogalmazni, akkor a kétszáz párossal már nem érdemes olyan formában foglalkozunk, mert bár egy nem olimpiai számba ugyanannyi időt, energiát és pénzt fektetsz be, itthon mégsem ugyanazt kapod vissza. Magyarországon sokkal nagyobb értéke, megbecsülése van az olimpiai számoknak, mint egy sima világbajnoki számnak, tényleg érezhető a különbség. Sanyival nyilván szeretnénk foglalkozni a kétszáz párossal is, de hosszú távon más számban kell majd gondolkoznunk. Ha jól hallottam, két verzió van versenyben. Vagy az, hogy marad az 1000 egyes és páros, valamint a 200 egyes az olimpiai programon és a 200 páros helyére az 500 négyes kerül be. A másik lehetőség pedig az, hogy az 1000 egyes és négyes, valamint a 200 egyes mellé az 500 páros ad indulási lehetőséget az olimpián. Hamarosan, talán már novemberben dönt erről az ICF. Hogy melyik eshetőségnek örülnék? Igazából nem tudom. Régi motorosként négyesben talán könnyebb lesz olimpiai kvalifikációt szerezni, viszont ha az ezer négyes marad a programon, akkor ötszáz párosban talán kisebb lesz a konkurencia. Most csak egyet tudok mondani: nagyjából már jó lenne látni azt, hogy mire érdemes készülnünk. Ez nekem és Sanyinak sem mindegy a jövő szempontjából.

Hüvös Viktor csoportjától az idény végén elköszönt Boros Gergely, s fiatal versenyzők, köztük a K-1 200 méteren ifjúsági világbajnok Kuli István csatlakozott a csapathoz.

– Bízom benne, hogy a fiatalok végletekig ki fognak hajtani minket – mondta Tótka Sándor, aki Molnár Péterhez hasonlóan úgy nyilatkozott: érdekes idény elé néznek. – Kísérleti év lesz ez, de azt hiszem, mindannyiunk számára az a lényeg, hogy egyesben jól teljesítsünk, mert ha az egyes jó, akkor a csapathajóval sincs gond. Én úgy érzem, nálam minden rendben van, fizikailag és szellemileg is fitt vagyok, sikerült kipihennem a 2016-os idényt.