Eseti elbírálás alapján kell dönteni arról, hogy szabadon mozoghat és tartózkodhat-e az Európai Unióban (EU) valamely EU-tagország olyan állampolgára vagy uniós állampolgár olyan családtagja, akiről gyanítható, hogy korábban háborús bűncselekményekben vett részt – közölte az EU bírósága szerdán.
A luxembourgi székhelyű uniós törvényszék két, e témába vágó ügyben hozott határozatot. Ezek szerint az eseti elbírálásnál figyelembe kell venni, hogy az érintett veszélyt jelent-e a fogadó társadalomra és annak alapvető érdekeire, ugyanakkor szem előtt kell tartani az uniós állampolgárok és családtagjaik jogainak védelmét is.
A szóban forgó egyik ügy előzménye, hogy egy horvát és boszniai állampolgárságú férfi Hollandiában kívánt letelepedni, de kérelmét elutasítottak és nemkívánatos személynek nyilvánították azzal az indokkal, hogy bűnös a bosnyák hadsereg különleges egységei által elkövetett háborús és emberiesség elleni bűncselekményekben.
A másik ügy azzal indult, hogy egy afgán állampolgárnak, akinek a lánya már holland állampolgár, a holland hatóságok azzal utasították el menedékkérelmét, hogy korábban háborús vagy emberiesség elleni bűncselekményekben vett részt, vagy parancsot adott ilyen bűncselekmények elkövetésére.
Az EU bírósága szerint az uniós tagállamok hozhatnak olyan intézkedéseket, amelyek – állampolgárságra való tekintet nélkül – korlátozzák a szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogot közrendi, közbiztonsági vagy közegészségügyi okokból.
A bíróság álláspontja szerint ugyanakkor az, hogy az érintettnek korábban nem adtak menekültstátuszt, vagy nem engedélyezték a letelepedést, nem jelenti automatikusan azt, hogy jelenléte a fogadó tagállam területén valódi, közvetlen és súlyos veszélyt jelentene a társadalom alapvető érdekére. Közrendi vagy közbiztonsági okokkal igazolt intézkedés meghozatala előtt ezért esetről esetre elvégzett értékelésre van szükség – húzták alá.
A bírák azt is kimondták: annak ellenére, hogy nem valószínű, hogy ilyen bűncselekmények vagy cselekmények újból megvalósulhatnának, az érintett olyan magatartása, amely azt tanúsítja, hogy esetében továbbra is fennáll az alapvető EU-értékek, például az emberi méltóság és az emberi jogok sérelmére irányuló szándék, önmagában minősülhet a társadalom valamely alapvető érdekét fenyegető, valódi, közvetlen és kellően súlyos veszélynek.
Végezetül az uniós bíróság szerint az esetleges kiutasító határozatot az arányosság elvének tiszteletben tartása mellett kell meghozni, és figyelembe kell venni az érintettnek felrótt cselekmény jellegét és súlyát, a fogadó tagállamban való tartózkodásának időtartamát és adott esetben jogszerű jellegét, az eltelt időt, az érintett ezen időszak folyamán tanúsított magatartását, a társadalomra való közvetlen veszélyességének mértékét, valamint az e tagállammal fennálló társadalmi, kulturális és családi kapcsolatok szilárdságát.
Forrás:MTI