Van kiút a depresszióból? Trendek és feladatok

A depresszió 300 millió embert¹ érint világszerte, és ez a szám folyamatosan növekszik. A major depresszió egyfajta civilizációs betegség, mely az életkörülmények változása, a folyamatosan érkező információáradat, a sok inger és stressz hatására egyre gyakrabban alakul ki. Az elmúlt 25-30 évben mintegy 50%-kal nőtt a betegség gyakorisága², és míg korábban inkább az 50 év felettiek esetében beszélhettünk kiugró számokról, addig napjainkban egyre több a fiatal, 15-25 év közötti beteg.

Milyen trendeket figyelhetünk meg, milyen felelőssége van a társadalomnak, és várhatóan milyen hatással lesz a betegszám növekedésére a COVID járvány? Dr. Szekeres György, pszichiáterrel, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának egyetemi docensével beszélgettünk.

Hiába a betegszám rohamos növekedése, a legnagyobb problémát még ma is a major depresszió felismerése és a terápia megkezdése jelenti. Ennek egyik oka, hogy a major depresszió sok esetben nem önálló betegségként jelentkezik, hanem például alkohol- vagy gyógyszerfüggőséggel társul, gyakran testi betegséggel, például a pajzsmirigy működési zavarával kombinálódik. Minden ilyen esetben csakis akkor lehet igazán hatékony a terápia, ha mindkét betegséget egyidőben kezelik. Nehezíti a felismerést az is, ha éppen egy testi betegség – anyagcserezavar, bőr-, emésztőszervi-, ízületi betegség – tünetei fedik el, hogy valójában pszichés ok, depresszió is meghúzódik a háttérben. Ezért is hárul nagy feladat a háziorvosra, aki először találkozik a beteggel.

„Másfél évtizeddel ezelőtt Szolnokon és Kiskunhalason háziorvosok részére szerveztek rövid, pár napos képzést, melynek célja az volt, hogy amennyiben praxisukban major depresszióban szenvedő beteg jelentkezik, ismerjék fel a tüneteket, és a megfelelő egészségügyi ellátás felé irányítsák a pácienst. A régióban jelentősen csökkent az öngyilkosságok aránya⁶ – ráadásul egy olyan országrészről van szó, mely ezt megelőzően az öngyilkosságok számát tekintve az élen állt. Sajnos a program véget ért, és a számok hamarosan ismét elkezdtek romlani.”

Fontos tudni, hogy a major depresszió és az öngyilkosság szoros kapcsolatban vannak egymással. A major depresszió súlyos betegség, mely jelentősen megterheli a beteget és annak környezetét, a kezelés elmaradása esetén pedig sok esetben vezet öngyilkossághoz. Az öngyilkosságok 60%-át depresszióval diagnosztizált emberek követik el.⁷ Magyarországon az utóbbi néhány évtizedben jelentősen csökkent az öngyilkosságok száma, de sajnos még mindig dobogósak vagyunk Európában. Hazánkban a 80-as években évente 4600-an vetettek véget önszántukból az életüknek, ez a szám 2004 óta javuló tendenciát mutat, és 2019-re 1550-re csökkent³. A csökkenés részben annak is köszönhető, hogy valamelyest javult az ellátórendszer, több depressziós beteg időben vagy legalábbis korábban jut el a megfelelő szakemberhez: míg 15-20 évvel ezelőtt 25-30%, a 2017-es adatok szerint már 40% a kezelésben részt vevő depressziós betegek aránya⁴, ez azonban még így is nagyon kevés.

Vannak olyan betegek, akiknél a hatásos terápia kiválasztása sem egyszerű feladat. „Terápiarezisztensnek azokat a betegeket tekintjük, akiknél kétféle gyógyszeres terápia megfelelő dózisú és időtartamú alkalmazása sem hozza meg a kívánt eredményt. Sokan vannak, hiszen a major depressziós betegek 30%-a sorolható ide. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy számukra nincs megoldás, hanem azt, hogy az ő esetükben tovább kell keresnünk a hatékony terápiát, esetleg újra át kell gondolni, van-e olyan rejtett háttérbetegség, melyet korábban nem vettünk észre, ugyanakkor csökkenti a terápia hatékonyságát.”

A major depresszió egyre nagyobb terhet ró a társadalomra is. Nem feltétlenül a hangulatjavító gyógyszer vagy az esetleges kórházi kezelés jelenti a nagy költséget, hanem a munkaképesség- és hatékonyság csökkenése vagy a teljesítőképesség teljes elvesztése és a kényszerű nyugdíj. Előzetes becslések alapján 2030-ra a major depresszió azon 2-3 betegség egyike lesz, mely a legnagyobb anyagi terhet rója nemcsak a családokra, hanem az egész társadalomra.

Hogy mit tehet a társadalom? Érzékenyebbé, fogékonyabbá válik. Megismeri és megérti ezt a betegséget, hiszen kevésbé látványos, mint bármely más, testi tünettel járó betegség. Segíti a beteget, hogy minél előbb szakemberhez kerüljön és megkapja a szükséges terápiát.

A jelenlegi vírushelyzet nem kedvez a mentális betegséggel élőknek. A bezártság, a bizonytalanság, a munkahely elvesztése miatti szorongás az egészséges embereknél is okoz panaszokat, a depresszióra egyébként is hajlamos betegek tüneteit pedig felerősíti. Mindehhez hozzájárul az ellátáshoz való hozzáférés beszűkülése. A major depresszió sokáig nem igényel sürgős beavatkozást, így az a jelenlegi egészségügyi helyzetben nem élvez prioritást. Még túl rövid idő telt el a járvány kitörése óta, hogy értékelhető adatok legyenek, de az USA-ban végzett felmérések már most a betegszámok megnégyszereződését jelzik⁵. Megnövekedett az alkohollal és a gyógyszerrel visszaélők, függők száma, több a családon belüli erőszak.

A mostani COVID járvány csak ráerősít arra, hogy milyen nagy szükség van az ellátórendszer korszerűsítésére, a betegutak lerövidítésére. A pszichiátriai ellátás nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában alulfinanszírozott, tovább nehezít a helyzetet, hogy az ezen a területen dolgozó orvosok elismertsége sem megfelelő. „Pedig növelni kell a pszichiátria presztízsét, ha azt akarjuk, hogy a folyamatosan növekvő betegszám ellátását mind létszámban, mind szakmai képzettséget tekintve megfelelő szakemberekkel tudjuk a jövőben is biztosítani.”