Versenypályán kívül

A Sződy fivérek versenyzéséről rendszeresen olvashatunk. Éves szezon, országos bajnokság, idén eddig csak dobogós helyezések. De két verseny között – amikor épp nem a volánt forgatják – mivel szeretnek foglalkozni? 

A versenyszezon nyári szünetében kérdeztük erről Szabolcsot és Zsoltot. 

Amdala.hu: Sziasztok, Fiúk! Talán kezdhetem így, régi ismeretségünk okán. Meséljetek arról, milyen az élet a versenypályán kívül? 

Sződy Szabolcs: Szia! Persze, nyugodtan! Hiszen már régi a barátságunk. Nos, a versenyek mindig sűrű időbeosztásúak és feszültek. Van némi idő lazításra, de csak a futamok között és a versenynap végén. Előtte szinte semmi, mert mindig van valami tennivaló, ha más nem, megbeszélni való.

Amdala.hu: Mennyi idő a szerelés, felkészülés egy-egy verseny előtt? 

Sződy Zsolt: Változó, mivel a szezonkezdet mindig mozgalmas, hamar itt a nyitófutam. Két futam közt meg van, hogy két hét, vagy van, hogy két hónap telik el. Most a két hónap alatt nyáron is megy a felkészítés éppen.

Amdala.hu: Nem vagytok autószerelők, mégis többnyire jobb lesz a kocsi, mintha „idegen kéz” csinálná meg. 

Sződy Szabolcs: Hát…legyünk őszinték?! Igen. Sok idő, nagy precizitás. Nincs az a szakember, aki elszöszöl olyan dolgokkal, mint amikkel mi. Ezért nem egyszer egy nagyobb munkálat után, amit nem mi csinálunk, a műhelyben mi fejezzük be a továbbiakat. Nagy precizitással, mindent ellenőrizve.

Amdala.hu: Nem tanultátok, mégis tudjátok. Hogy van ez? 

Sződy Zsolt: Azért mindent nem tudunk, de nagyon sokat megtanultunk régebben mesterektől, könyvből, netről, és rájöttünk, hogyan kell. Bátorsággal, de ésszel dolgozunk. Még lesz mit megtanulni, de a megfelelő célszerszámokkal már a nagyja így is megy. Sikerélmény és nem utolsó sorban pénztárca kímélő a munka, saját magunknak.

Amdala.hu: Gyerekkorban mindenki szeretne valamilyen foglalkozást, persze gyerekfejjel. Ti miről álmodoztatok akkor? 

Sződy Szabolcs: Én kb. 10 éves korom körül gondoltam, hogy buszvezető leszek. Tetszettek a régi Ikarus-ok, a nagy kormány és a gombok. Építettem egy műszerfalat is otthon, mivel volt egy buszkormányom. Aztán az asztalosság és a cukrászat is a fejemben volt. Sőt, még a fogtechnikus is. De végül operatőri sulit végeztem, és a fotózás váltotta ezt később. Már akkor nagyon szerettem az autómodelleket.

Sződy Zsolt: Én már nem is emlékszem, hogy kiskorban mi akartam lenni. Az általános iskola alatt is sokszor hallgattam zenét, és Apu orsós magnója mellé telepedtem. Forgott a két nagy tárcsa, közben meg szóltak a jobbnál jobb zenék. Gimis korban pedig a rádióból gyűjtöttem felvételeket. Aztán elkezdődött az érdeklődés emiatt is a média felé. Végül a rádiózás lett sokáig a munkám és nagyon szerettem.

Álmodozás… azt hiszem a pokrócon rendezett rali verseny a kisautókkal és 1:24-es autómodellekkel sok mindent elárul. 

Amdala.hu: Szerettek nyaralni. Az idei év viszont nem az utazásról szól. Mik a terveitek? 

Sződy Szabolcs: Sajnos nem nagyon van terv. Külföld szinte semmi, talán majd ősszel, ha lehet. Belföld is korlátozottan, nem úgy, mint tavaly: Velencei-tó, előtte meg a Balaton. Egyelőre még nem tudom. De amikor utazom, akkor pár napra wellness fürdőbe vagy csak simán egy nyugodtabb városba. Idén ez volt Ráckeve illetve a Lupa-tó.

 

Sződy Zsolt: Nekem még teljesen szabályosan belefért Horvátország. Tengerpart és városjárás. Ott ki is szemeltem magamnak egy függőhidat a tenger fölött. A szél és az idő eléggé megrágta már, de még át lehetett menni rajta odafigyeléssel és egy adag bátorsággal, csak mert ott is kellett nekem az izgalom. A Balaton pedig már természetes, gumicsónakkal a part közelében remek evezések vannak.

Amdala.hu: Apropó, extrém sportok. Milyen „veszélyes” helyzeteket próbáltatok már? 

Sződy Szabolcs: Ha kifejezetten veszélyest nem is, de vezettem már formula autót. Olyan, mint egy nagy gokart, de természetesen a vezetése és a jármű is autó. Ez nagy élmény volt. Sétarepülőzés is tetszett 2018-ban, holott már sokszor ületem utasszállító repülőn. Nem veszélyes, de élmény: quadoztam a sivatagban.

Sződy Zsolt: Tizenpár évesen keményen gurultunk lefelé lejtőn biciklivel a Pilis hegységben. Néztük, mennyi a sebesség, hát nem volt kevés. Sisak nélkül, most már azt mondom, veszélyes és őrült dolog volt. Fiatalság, bolondság! De azért mindig óvatosak voltunk alapvetően. 

Amdala.hu: Ha fel kellene sorolni pár dolgot címszavakban, miket mondanátok, aki kedvenc időtöltés vagy szeretett hobbi? 

Sződy Szabolcs: Hmmm, nem könnyű… de mondjuk legyen az autóvezetés, fotózás, beszélgetés-kommunikáció. Szerelni is szeretek, bár nem könnyű, mégis sikerélmény. Kreatív ötletek, akármilyen területen. Főleg ami innovatív, tehát fejlesztő és továbbgondolt. Sokszor ezek a tevékenységek pihentetnek is, kikapcsolnak és egyben motiválnak.

Sződy Zsolt: Nekem a kerékpározás, főleg a hosszabb távokat szeretem. Nem ritka, hogy egész napon át tekerek. Kiállításokat, rendezvényeket is sűrűn látogatom. A fotózás nekem is egyik kedvenc elfoglaltságom. 

Amdala.hu: Köszönjük ezt a sok sztorit és … , új oldalatokat ismerhettük meg. Jó nyaralást és felkészülést a nyár végi folytatáshoz! 

Sződy fivérek: Mi is köszönjük, Nektek is jó nyarat kívánunk!

Fotók: Track Racing