November 14-én kerül a mozikba Szép csendben címmel a fiatal rendező, Nagy Zoltán első nagyjátékfilmje.
Veszélyes vizekre evez mindjárt az első alkotásában Nagy Zoltán, mert a történet, egy tehetséges művészpalánta és élete delelőjén már jócskán túljutott tanára különleges kapcsolata, alapból féktelen indulatokat válthat ki a nézőből, olyan sok rossz hír érkezett mostanában a művészvilágból ehhez hasonló témakörben. Fiatal filmrendezőnk azonban pontosan tudja, hogy mit akar elmondani erről a sokáig nálunk is diszkréten szőnyeg alá söpört jelenségről, és sikerült megtalálnia a történetmesélésnek a legizgalmasabb módját: a legfontosabb pillanatokról csak sejtéseink vannak.
Jó választás a film három főszereplője, az elismert zeneiskola sikeres tanára, az ifjú titánokból verbuvált zenekar karmestere (Máté Gábor), egy apahiányban szenvedő fiatal lány a zenekarból (Bognár Lulu) és a lány önkéntes megmentőjének állt ifjú zenésztárs (Major Erik). Mindhárman a legjobbat akarják kihozni magukból: a tanár egyéni módszereivel, szuperérzékenységével fantasztikus sikereket ér el zenekarával, s a hasonlóan érzékeny lelkületű és szorgalmas zenészei valósággal szárnyalnak a keze alatt. Ez a kifejezés nemcsak az átvitt, hanem a legszorosabb értelmében is értendő, mert a tanár úr szükség esetén a kezével is igyekszik kilazítani tanítványait. Az újonnan érkezett lány nem egészen érti ezt a masszírozós szituációt, a férfi intim közeledésének véli, amit el is mond zenésztársának. A fiú belebetegszik a nyomozásba, mert valamit megsejt legjobb barátja édesapjának lelki rezdüléseiből, s rájön, hogy a lány sem közömbös számára. A nézőnek szintén izgalmas a nyomozás, mert végtére is tudni akarja, történt-e valóban valami megengedhetetlen a tanár úr és bakfis tanítványa között.
A film ügyesen, szinte észrevétlenül készteti annak átgondolására a nézőt, hogy vajon kordában tudja-e tartani érzelmeit, módszereit, technikáit vagy időnként mindezek valóban félreérthetővé válnak a kapcsolataiban, s onnan már csak egy lépés, hogy elszabadulnak és fékezhetetlenné válnak.
Horváth Gábor Miklós