Mindig úgy éreztem, a Jazz kicsit olyan a kisautók közt, mint a Volvo a presztízskategóriában: általa kifejezésre juttatjuk egyedi, kifinomult ízlésvilágunkat. A Jazz persze mindent tud, amit egy kisautónak tudnia kell, sőt egy picit többet, hiszen helykínálatát tekintve kategóriájának éllovasa.
SZÖVEG: DÓKA ATTILA, FOTÓ: JUHÁSZ MELINDA
Korábban az utcánkban sokáig parkolt is egy régebbi Jazz. Ismertem a tulajt, de sosem kérdeztem meg, miért döntött a kis Honda mellet. Mindenestre a tömegből kitűnő, egyterűekre hasonlító karosszéria mindig is kíváncsisággal töltött el. Sok évet kellett várni, míg végre magam tapasztalhattam meg a kisautó értékeit.
Meglepően tágas belül
Először is a bevezetőben említett hatalmas belső teret, ami rögtön mindenkiben kellemes meglepetést okoz. Valóban úgy tűnik, a Japánok mindent kihoztak a karosszéria méreteiből: az A-oszlopot annyira előretolták, amennyire csak lehetséges, és lemondtak mindenféle tércsökkentő tetőívekről. A tengelytáv is elég nagy, és ehhez jön még a Magic Seats technológia, aminek köszönhetően a hátsó üléssor felhajtható, és járulékos rakodótér képezhető. A belső tér mérete azonban még ezen tények ismeretében is elég hihetetlen, mivel az autó külső dimenziói inkább szerénynek mondhatóak. Ráadásul a csomagtartón sem spóroltak a Honda japán mérnökei, amely az alsó rekesszel együtt 354 literes.
Bőséges a felszereltség is
Az általunk tesztelt Elegance változat rengeteg, a Honda extrás polcáról már ismerős kiegészítővel büszkélkedhet, többek között érintőgombos, automata klímával, valamint a műszerfalba integrált android alapú tablettel, és persze a Honda ADAS Biztonsági Rendszerével, amely magába foglalja a Ráfutásos ütközésre és Sávelhagyásra figyelmeztető, valamint a Közúti jelzőtábla felismerő rendszert is. A téli hónapokban persze leginkább az ülésfűtésnek örül az ember, amely viszont sajnos nem képezi az alapfelszereltség részét, de mindenképpen megér 50 ezer Forintot.
Turbó nélkül harcol a kis motor
A Jazz a turbófeltöltés alkalmazása helyett más módon küzd a tüzelőanyag és az emissziós értékek csökkentéséért. A kis 1.3 literes motor ugyanis az Atkinson-ciklust alkalmazza. Ennek segítségével a motor hatásfoka nagyobb, bár cserébe a teljesítmény kicsivel csökken. A Honda azonban köszönhetően a változó szelepvezérlés és szelepemelésnek 102 lóerőt csiholt ki az erőforrásból, 5.1-es átlagfogyasztás mellett. Ezt a gyári értéket nekünk nem sikerült kiautóznunk, aminek leginkább a kis motor karakterében kereshető az oka. A pörgős 1.3-as ugyanis az alsóbb fordulatszám-tartományokban még kissé erőtlen, a dinamikusabb haladáshoz forgatni kell. Ez természetesen egyáltalán nem probléma, hiszen a motor sportosan szól, a váltó pedig – az 1.5-ös HR-V-ből megismert remekműhöz hasonlóan – ismét egy nagyon jól eltalált szerkezet, amivel jó kapcsolgatni a rövid fokozatokat. Ez a dinamikus autózás pedig nyilván emel valamennyit a fogyasztáson. Ennek ellenére az általunk mért 5.8-as átlag – amely során városi és elővárosi forgalomban autóztunk a Jazz-zel – így is remek eredmény.
Kétségtelen, hogy a manapság elterjedt turbómotorokhoz képest jóval analógabb vezetési élményt nyújt a Jazz: sokkal inkább visszahelyezi a sofőrt a középpontba, aki ügyes váltásokkal, optimális gyorsításokkal jóval több mindent befolyásolhat, mint a fentebb említett feltöltéses motorok esetében, ahol szinte azonnal rendelkezésre áll a maximális forgatónyomaték, a fordulatszám növekedése pedig lineáris teljesítménynövekedéssel jár, egy programozott pontig.
Kanyarokban a kisautó az ász
A kellemes vezetési élményhez a futómű is remekül asszisztál, ami – ellentétben a pörgős motorral – semmilyen nosztalgiát nem ébreszt fel bennünk: közepesen feszes, nem imbolygós, és a zavaró úthibákat nagyon szépen kiszűri. Különösen macskaköves burkolaton volt feltűnően meggyőző, melyet olyan fölényesen intézett el a kis Jazz, ahogy csak jóval nagyobb és drágább autók szokták. Emellett – igazodva a motorhoz és a váltóhoz – a kormány is elég közvetlen kapcsolatot ápol az úttal, és relatív direkten is van áttételezve (2.5 fordulat ütközéstől-ütközésig).
Tér és vezetési élmény
A Jazz motorja, váltója, formaterve sokkal több érzelmet ébreszt, mint feltételeztem egykoron. A tesztautó vidám, sárga színe pedig ezt még tovább erősítette. Nyilván a legtöbben hatalmas helykínálata miatt döntenek a remek minőségű kis Honda mellett, de akár azok számára is jó választás lehet, akik egy kis fogyasztású, de elég jó vezetési élményt nyújtó autót keresnek. Akit pedig az Elegance változat 4 519 000 Ft-os alapára visszatartana, az nyugodtan válassza a csaknem félmillióval kevesebbe kerülő Comfortot, amely ugyan kicsivel kisebb könnyűfém felniken gurul, manuális a klímája és nem start-gombbal indul, de ugyanolyan jó autó.
Szerettük:
– remek dizájn
– nagyon jó a kidolgozás minősége
– hatalmas belső tér
– Magic Seats
– jó vezethetőség
– precíz sebességváltó
– pénztárcabarát fogyasztás
Nem szerettünk:
– nyomatékszegény motor
– a kamerák és érzékelők sokat elvesznek a kilátásból az első szélvédőnél
Hossz/szél./mag.: 3995/1694/ 1525 mm
Motor: 1318 cm3, 102 LE/ 6000, 123 Nm/ 5000
Gyorsulás (0-100 km/h): 11,4 s
Alapár: 4 519 000 Ft
Tesztautó: Honda Magyarország Kft.