Virágparádé a tányéromon – ehető vadnövényeink

Árokpartokon, mezőkön, útszéleken, erdők alján, vagy éppen a kertünkben nőnek vadon – pl. a mályvafélék, a bársonyvirág, a libatop, a csalánfélék – amelyeket sokszor „gaznak” vélünk, és nem is gondolnánk, hogy emberi fogyasztásra alkalmasak, esetleg még gyógyhatásuk is van. Sokuk ásványi anyagokban, vitaminokban gazdag, nem beszélve az értékes rostokról, melyek könnyítik az emésztést. Speciális hatóanyagaiknak köszönhetően többféle betegség – idegrendszeri, emésztőrendszeri, nőgyógyászati problémák, bőrbetegségek stb. – esetén hasznos segítőink lehetnek, de saját magunk örömére, étkezéseink változatosabbá tételére is érdemes kipróbálni a vadon élő füveket, virágokat, salátákat.

Kezdjük el magunk gyűjteni!

Mezőkön, réteken, vízpartokon járva, kirándulások alkalmával könnyedén beszerezhetjük a számunkra kedves virágokat, bogyókat, salátaféléket. A növények gyűjtésére általában igaz, hogy csakis városoktól, kipufogógáztól, ipartelepektől távol lévő helyről szedjük a teljesen ép, nem sérült növényeket.

Sokunknak az első, és néha az egyetlen felismerési segítségünk egy fénykép, egy rajz, egy szöveg. Az élő találkozás, az illatok, ízek azonban fontos része egy-egy növény megismerésének, sokat elárul a környezet, amelyben él. Színük, formájuk, tapintásuk – hogy lágy vagy érdes, bolyhos vagy sima – az illatuk – édes, szúrós, jódos vagy kámforos – olyan jellemzők, amikre odafigyelve sokkal inkább érezzük, mit tartogat számunkra egy növény. Az illatok egyébként gyakran ösztönösen sejtetik a növény erényeit, vagy éppen ellenkezőleg, mérgező voltát. Ha már biztosak vagyunk benne, hogy beazonosítottuk a növényt, meg kell ismernünk az ízét: édes, csípős, keserű, savanyú, sós vagy fanyar íze van-e… Csak a saját tapasztalatunk adhat igazi választ.

A növények felhasználása

Minden növénynek egyedi ciklusa van, így nem mindegy, hogy mikor szedjük.

Egyes növényeket vagy bizonyos részeit tavasztól őszig gyűjtsük – főleg a virágokat, leveleket –, a gyökereket, gyümölcsöket pedig inkább ősztől tavaszig. A frissen vagy salátaként ehető növényekből csak annyit szedjünk, amennyit el is fogyasztunk, mert nem lehet hosszú ideig tárolni őket.

„A gyógynövények többek között arra is tanítanak minket, hogy cselekedjünk, és ne halogassuk! Ha például elmulasztjuk a megfelelő időpontot, akár egy évet is várhatunk a következő gyűjtési lehetőségig. Csak olyan gyógy- és vadnövényeket gyűjtsünk, amelyeknek ismerjük hatását és 100% biztonsággal felismerjük” tanácsolja Gonda Mónika fitoterapeuta.

A legtöbb vadnövénynek igen markáns íze van, ezért legjobb, ha köretként, vagy adalékként, fűszerként (leginkább a magokat és a gyökereket), vagy ízesítőként (a leveleket) használjuk. Bizonyos növényeket nyersen, salátaként fogyaszthatunk, másokat kizárólag megfőzve. Vannak, melyeknek csak egyes része fogyasztható, míg a többi mérgező. Általános szabály, hogy a vadnövényeket kis mennyiségben szabad fogyasztani.

Igen fontos, hogy csak a megfelelő ismeretek birtokában gyűjtsük és használjuk fel őket. Az azonosításban és az elkészítés, felhasználás módozataiban is segítséget ad az Ehető vadnövények című könyv.

Fokozatosan, lépésről lépésre ismerkedjünk meg a növények tulajdonságaival, jellegzetességeivel. Paracelsus, a híres XVI. századi svájci orvos alapelvét követve: „Minden orvosság méreg, kivétel nélkül, minden csak az adagoláson múlik.”

Néhány fontos tanács:

– csak azt szedjük le, amit pontosan be tudunk azonosítani

– légszennyezettségtől mentes helyen gyűjtsük a növényeket

– ügyeljünk rá, hogy ne sodorjuk veszélybe a növényt, hagyjuk meg a lehetőséget a szaporodásra. Csak néhány levelet szedjünk le, vagy a gyökér fölött vágjuk le a növényt.

– a fiatal leveleket válasszuk, melyek lágyabbak és nem annyira markáns az ízük

– papírzacskót, vagy még inkább vesszőkosarat használjunk a gyűjtéshez (ne műanyag zacskót, melyben hamar megindul a bomlás)

– minden egyes begyűjtött növényt a helyszínen tisztítsunk meg. Így elkerülhetjük, hogy a föld, a szennyeződések és a sérült növényrészek az egészségesek közé keveredjenek.

Fehér árvacsalán leves

Hozzávalók: 7 db leveles fehér árvacsalán-szár (csak a leveleket használjuk), 4 szem burgonya, 2 szál sárgarépa, 1 szál póréhagyma, 10 cl tejföl

Elkészítés: Lassú tűzön főzzük meg együtt a feldarabolt zöldségeket egy liter vízben, sózzuk, borsozzuk. Turmixoljuk le, majd keverjük hozzá a tejfölt.

Csokoládés körte gyömbérgyökérrel ízesítve

Hozzávalók: 5-6 db körte, 1–2 db erdei gyömbérgyökér, 20 dkg étcsokoládé

Elkészítés: Pároljuk meg a meghámozott körtéket. Negyed liter vízben 10 perc főzéssel készítsünk főzetet a gyökerekből. Szűrjük le. A főzettel olvasszuk fel a csokoládét. A körtét tegyük öblös tányérba, és csorgassuk rá a gyömbérgyökeres csokoládét.

Vadvirágos pipacstőrózsa saláta

Hozzávalók: 25 dkg pipacshajtás, 1 fej apróra vágott vöröshagyma, 1 szeletekre vágott avokádó; öntethez: 1 evőkanál balzsamecet, 2 evőkanál citromlé, 4 evőkanál olívaolaj, 1 kávéskanál mustár, só, bors, a szezon virágai: mezei zsálya, kányazsombor, mustárkel, ebnyelvűfű, napraforgómag

Elkészítés: Salátástálban keverjük össze a friss hajtásokat, a hagymát és az avokádót. Locsoljuk meg az elkészített öntettel, és alaposan keverjük össze. Ez a saláta remek kísérője lehet a szárnyas májnak.