Mióta az eszemet tudom, csodálkozva tapasztalom, hogy az idő úgy játszik velem, ahogy akar. Néha olyan lassú, hogy alig lehet ép ésszel kibírni a mutatók vánszorgását (a kijelző frissülését) az órán, máskor úgy megiramodik, hogy az egyre fürgébb autóimmal sem tudok lépést tartani vele. Gyerekként pedig azt reméltem, idővel talán másképp lesz. Nem lett.
A minap két könyv is a kezembe került erről a furcsa fizikai és filozófiai jelenségről. Okosabb ugyan nem lettem, de Bíró Eszterrel és csapatával jó volt ismerkedni, játszani a „félelmetes” idővel gyerekeknek készült Időradír című zenés képeskönyvének segítségével, Csernus doktor legújabb – talán ő sem tudja már, hányadik – írásának apropóján pedig keményen szembesülni az elmúlásba rohanásunkkal. Jól tudjuk persze, hogy csak egy életünk van (a könyv vérfagyasztó címe is ez: Egy életed van), de gyakran olyan jó esik nem erre gondolni, s ha mód van rá, visszamenekülni egy kicsit abba a védett korba, amikor nem kellett ijesztgetnünk magunkat az idővel, elég volt nagy szemeket mereszteni rá.
A magam részéről már újra védett korba keveredtem, így jogosult vagyok naivan bámulni, de komolyan elgondolkodni is rajta. Időzavarom gyógyításához mindkét könyv remek gyógyszer. Hegyi György, Marék Veronika, Varró Dániel, Weöres Sándor szövegei, Födő Sándor zenéi, Molnár Jacqueline rajzai, Bíró Eszter szülőket és lurkóikat egyaránt a lábukról levenni képes előadásmódja garancia arra, hogy a harmadik gyereklemeze, amely ezúttal a jó szemű szerkesztőnek, Dóka Péternek köszönhetően a Móra Könyvkiadónál látott napvilágot, hasonlóan sikeres lesz, mint az előző kettő. Eszter meséje az idő birodalmában nagyon ismerős lehet a gyerekek számára, akiknek időnként összekuszálódnak a fejükben a percek, az órák, a hét napjai, az évszakok. Aztán, ha más nem, az időradír helyrehoz mindent. Nem is képzelhető el másként, amikor a lemez közreműködői között olyan nagy varázslókat is találunk, mint Horváth Charlie, Oláh Ibolya, Szalóki Ági vagy Szolnoki Péter. Eszter azért a gyerekeknek is feladatot ad: segíteniük kell a kicsit ügyetlen Időmanónak, mert csak akkor fordul jóra minden.
Mindenki a saját sorsának a kovácsa, vallja a neves pszichiáter, Csernus Imre is. Arra figyelmeztet: nagy kincsünk az idő, ezért úgy kell élnünk, hogy az átlagosan a rendelkezésünkre álló 28 ezer napból (állítólag 77 év, nem számoltam utána) ne kótyavetyéljünk el egyetlen egyet sem. Időradír, segíts!
Horváth Gábor Miklós